EUR-Lex Hozzáférés az európai uniós joghoz

Vissza az EUR-Lex kezdőlapjára

Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.

Dokumentum 52014AB0083

Az Európai Központi Bank véleménye (2014. november 19.) az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról (CON/2014/83)

HL C 137., 2015.4.25., 2—25. o. (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

25.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/2


AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2014. november 19.)

az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról

(CON/2014/83)

(2015/C 137/02)

Bevezetés és jogalap

2014. március 14-én az Európai Központi Bank (EKB) az Európai Parlamenttől azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: rendelet iránti javaslat). 2014. március 27-én az EKB az Európai Unió Tanácsától azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt a rendelet iránti javaslatról.

Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel a rendelet iránti javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek érintik a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a Szerződés 127. cikkének (5) bekezdésében említett, a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikák zavartalan megvalósításában való részvételét. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

Általános észrevételek

Az EKB üdvözli, hogy a javaslat ezt a kérdést az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet útján kezeli. Ez az intézkedés mind a 28 tagállamban kötelezően alkalmazandó lesz (2), és hozzájárul a „csődhöz túl nagy” és „a csődhöz más intézményekkel túlságosan összekapcsolódott” bankokhoz kapcsolódó aggodalmak kezelésének harmonizált uniós keretrendszeréhez. A rendelet iránti javaslat csökkenteni kívánja azt az esetleges fragmentációt, amelyet a bankszektor különböző nemzeti strukturális szabályozásai idézhetnek elő, és amely inkonzisztenciákhoz, szabályozási arbitrázshoz, és az egységes piacon az azonos feltételek hiányához vezethet (3).

A rendelet iránti javaslat meghatározza továbbá az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (4) értelmében az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozó bizonyos tevékenységek részleteit is. Az egységes felügyeleti mechanizmus hatékonyságát korlátozná az inkonzisztens nemzeti jog, növelve ezáltal a felügyelet bonyolultságát és a felügyeleti költségeket (5). Ennek megfelelően szükséges az uniós szintű harmonizáció.

Különös észrevételek

1.   A javasolt szabályok hatálya

1.1.

A rendelet iránti javaslat a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek (6) minősülő hitelintézetekre alkalmazandó, valamint olyan más hitelintézetekre, amelyek mérlegfőösszege és kereskedési tevékenysége három egymást követő évben megfelel bizonyos küszöbértékeknek (7). Az EKB értelmezése szerint ez összhangban áll azzal, hogy kifejezetten a legnagyobb és legösszetettebb hitelintézetek és csoportok egy kisebb csoportjára összpontosítanak, amelyek más jogi aktusok ellenére továbbra is túl nagyok a csődhöz, túl nagyok a mentéshez és túl összetettek az irányításhoz, a felügyelethez és a szanáláshoz (8).

1.2.

Hitelintézetek olyan összefonódása (például egyesülés) esetén, amely azonnal a rendelet iránti javaslat hatálya alá tartozó egyetlen hitelintézetet hoz létre, az egyetlen jogalanyt képező hitelintézeteket az összefonódást megelőző két évben jellemző egyesített számadatokat kell figyelembe venni akkor, amikor az illetékes hatóság azt értékeli, hogy teljesülnek-e a küszöbértékek az új egyetlen jogalany esetében (9). Az ilyen esetektől eltekintve a nemzeti illetékes hatóságoknak rendszeresen, és legalább minden évben felül kell vizsgálniuk a küszöbértékekre vonatkozó feltételek teljesülését (10).

Ezen túlmenően a Bizottságnak a rendelet iránti javaslat felülvizsgálata során értékelnie kell a küszöbértékekre vonatkozó feltételek megfelelőségét, például annak ellenőrzése érdekében, hogy vonatkozik-e valamennyi releváns hitelintézetre (11). Ennek megfelelően, amennyiben bizonyíték van arra, hogy a hitelintézetek nem minden kereskedési céllal tartott eszközét fedi le megfelelően a kereskedési tevékenységek fogalma, akkor a Bizottságnak a 34. cikkben hivatkozott jelentés összeállítása során külön meg kell fontolnia azt, hogy a rendelet iránti javaslat szerinti kereskedési tevékenységek kiszámításába bele kell-e venni valamennyi valós értéken értékelt pénzügyi eszközt és pénzügyi kötelezettséget, vagy az ezeknek megfelelő mérlegtételeket a nem-IFRS (IFRS: nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok) bankok esetében. Ennek érdekében hasznos lehet egy frissített hatásvizsgálat.

2.   Tiltott kereskedési tevékenységek, különösen a saját számlás kereskedés

2.1.

Az EKB általában támogatja azt, hogy a rendelet iránti javaslat tiltja bizonyos hitelintézetek saját számlás kereskedését, ahogyan ezt az 5. cikk szűken meghatározza. Különösen csak a részlegek, egységek, divíziók és egyéni kereskedők mindazon tevékenysége lenne tilos, amelynek kizárólagos célja saját számlán nyereséget realizáló pozíció szerzése, bárminemű ügyféltevékenységgel való kapcsolat, illetve a jogalany kockázatának fedezete nélkül (12). Mivel a bankok a pénzügyi válság következményeként jelentős mértékben csökkentették vagy teljes egészében megszüntették a konkrétan saját kereskedésre szakosodott részlegeiket, egységeiket és divízióikat, az EKB értelmezése szerint a rendeletre irányuló javaslat előremutató jellegű megelőző intézkedés, amelynek célja az, hogy a bankokat meggátolja az ezen tevékenységhez való visszatérésben. A saját számlás kereskedés tilalma végrehajtásának költségei ezért várhatóan korlátozottak lesznek (13).

Az utolsó pénzügyi válságot megelőző és annak időtartama alatt bekövetkezett események mutatják, hogy a saját számlás kereskedés olyan magas kockázatú tevékenység, amelyben benne rejlik annak lehetősége, hogy rendszerszintű kockázatokat hozzon létre a nagy nyitott pozíciók és a pénzügyi intézmények összefonódottsága révén. A többi, inkább ügyfélalapú tevékenységgel, például a hitelezéssel összehasonlítva, a saját számlás kereskedés rövid idő alatt könnyen növelhető. Különösen, ha bankcsoportokban végzik a saját számlás kereskedést, amelyek élvezik a banki védőháló jelentette implicit garanciát (szanálási alapok, betétbiztosítási alapok, vagy végső soron az adófizetők), elképzelhető a védőháló kárára az ilyen magas kockázatú tevékenységek növelésére irányuló ösztönzés.

Az EKB értelmezése szerint továbbá a saját számlás kereskedési tevékenységek nem kapcsolódnak a banki ügyfelek elvárásaihoz, és nem is reagálnak azokra. Valójában a saját számlás kereskedést végző bankcsoporton belül összeférhetetlenség merülhet fel annak saját számlás kereskedési üzletvitele és ügyfeleinek kiszolgálása között. Azzal, hogy megtiltja és nem pusztán elkülöníti a saját számlás kereskedést, a rendelet iránti javaslat biztosítja azt, hogy a bankok nem vállalnak közvetlen kitettségeket ezen üzletág tekintetében, illetve hírnévkockázatokat.

Ugyanezen okból az EKB üdvözli, hogy a rendelet iránti javaslat megtiltja a releváns hitelintézeteknek azt, hogy fedezeti alapokat tulajdonoljanak, vagy befektessenek ilyen alapokba (14). Ez a tilalom csökkenti a saját számlás kereskedés tilalma megkerülésének kockázatát, és segít mérsékelni a bankok és az árnyékbanki rendszer közötti átterjedő hatásokat.

2.2.

A saját számlás kereskedés egyéb kereskedési tevékenységektől, különösen az árjegyzéstől (15) való megkülönböztetése érdekében megfelelő fogalommeghatározásokat kell kialakítani. Az EKB elismeri, hogy a saját számlás kereskedés árjegyzéstől való megkülönböztetése elméletben és gyakorlatban egyaránt bonyolult (16). Az EKB általában támogatja a saját számlás kereskedés rendelet iránti javaslatban szereplő meghatározását (17), de bizonyos módosításokat javasol, amelyek célja a tiltott tevékenységek tisztázása (18). Az EKB különösen annak tisztázását javasolja, hogy tilosak lesznek a saját számlás kereskedéshez kapcsolódó olyan ügyletek, amelyeket a piaci értékelésekre reagálva, azok kiaknázása érdekében végeznek, valamint nyereségszerzési céllal, tekintet nélkül arra, hogy rövid vagy hosszabb távon valóban keletkezett-e nyereség. A hitelintézetek – az árjegyzési tevékenységekkel ellentétben – azáltal végeznének saját számlás kereskedést, hogy kiaknázzák az eszközök valódi értékére irányuló információkat azzal a céllal, hogy a piaci értékek változásai alapján tegyenek szert nyereségre az ügyfelektől származó megbízásokkal való kapcsolat nélkül.

2.3.

Végül e tekintetben a Bizottság javaslatából néhány „különszabályozásra” lehet következtetni: a) bár a Bizottság magas kockázatú tevékenységnek tekinti a saját számlás kereskedést, állampapírokkal összefüggésben továbbra is megengedett maradna; és b) a rendelet iránti javaslat hatálya alá nem tartozó hitelintézetek továbbra is részt vehetnének magas kockázatú tevékenységekben, amelyek összesített szinten nagymértékűvé válhatnak. Az ilyen különszabályozások azt sugallják, hogy a mentesített kereskedési tevékenységek jellegét tovább kell értékelni a rendelet iránti javaslat következő felülvizsgálata során annak érdekében, hogy meghatározzák azon lehetséges veszély mértékét, amelyet ezek jelenthetnek az egyes hitelintézetek vagy a globális pénzügyi rendszer számára (19).

3.   Annak eldöntése, hogy kérni kell-e a kereskedési tevékenységek elkülönítését, különösen az árjegyzés kezelése

3.1.

Az EKB általában támogatja a kereskedési tevékenységek méretére, komplexitására, tőkeáttételére, és összekapcsolódásukra vonatkozó mutatók bevezetését a rendeleti iránti javaslat értelmében végzett felügyeleti értékelésben (20). Ezek a mutatók azonban nem teszik lehetővé azt, hogy a felügyeleti szerv mélységeiben értékelje az egyes kereskedési tevékenységeket. Ezért az EKB egyetért azzal, hogy az ilyen feltételek nem alkothatják az elkülönítési határozathoz vezető eljárás megindításának egyedüli alapját. E mutatók értékelését ki kell egészítenie az összevont felügyeletet ellátó hatóság mérlegelési lehetőségének.

A rendelet iránti javaslat bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít az elkülönítési eljárás különböző szakaszaiban a felügyeleti szervek számára. A rendelet iránti javaslatban az illetékes hatóság különös kereskedési tevékenységek elkülönítésére vonatkozó határozathoz vezető eljárás megindítására irányuló döntése az illetékes hatóság azon megállapításától függ, hogy veszélyeztetett a maghitelintézet pénzügyi stabilitása, illetve az uniós pénzügyi rendszer egésze, figyelembe véve a rendelet iránti javaslat célkitűzéseit (21). Ha az illetékes hatóság a kereskedési tevékenységek értékelését követően arra a következtetésre jut, hogy a tevékenységek teljesítik a relatív méretre, tőkeáttételre, komplexitásra, nyereségességre, kapcsolódó piaci kockázatra és összekapcsolódásra vonatkozó releváns mutatókat, akkor indokolt előírnia e kereskedési tevékenységek maghitelintézettől való elkülönítését (22). Mindazonáltal a végső elemzés során ez a megállapítás függ az illetékes hatóság pénzügyi stabilitásra vonatkozó további értékelésétől is. Ezen túlmenően még azt követően is, hogy a maghitelintézetet értesítették az illetékes hatóság következtetéseiről, lehetősége van az illetékes hatóság számára hitelt érdemlően bizonyítani azt, hogy e kereskedési tevékenységek nem jelentenek veszélyt az intézmény pénzügyi stabilitására vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére, figyelembe véve a rendelet iránti javaslat célkitűzéseit (23).

3.2.

Az EKB támogatja a rendelet iránti javaslat elkülönítéssel kapcsolatos megközelítését. Ez elkerüli a hosszadalmas és költséges eljárások kezdeményezését akkor, amikor teljesülnek a méretre és a komplexitásra vonatkozó küszöbértékek, de a magintézmények vagy a tágabb Unió pénzügyi stabilitására irányuló tényleges kockázatokat lényegesen enyhítik a fennálló szabályozási követelmények és a felügyeleti ellenőrzés. Ezen túlmenően valamely hitelintézet esetlegesen teljesítheti a fent említett küszöbértékeket olyan meghatározott kereskedési tevékenységekben való részvétellel, amelyek valójában hozzájárulnak a szélesebb körű pénzügyi stabilitáshoz, például olyan árjegyzési tevékenységekkel, amelyek döntő fontosságúak a gazdaság finanszírozásához, vagy olyan tevékenységekkel, amelyek célja likviditási tartalékok képzése annak érdekében, hogy biztosítsák más prudenciális követelmények teljesítését. Ezért a felügyeleti szerveknek rugalmasságra van szükségük a meghatározott küszöbértékeken túl annak érdekében, hogy mérlegelhessenek, figyelemmel a tágabb szabályozási együttműködésekre és a pénzügyi rendszer egészére vonatkozó következményekre. Ennek a mérlegelésnek figyelembe kell vennie továbbá az egyes tagállamoknak vagy az uniós tagállamok csoportjainak pénzügyi stabilitását, mivel a felügyeleti szerv értékelése jelentős hatással lehet az adott tagállamban vagy tagállamok csoportjában.

E hasznos rendelkezéseket célszerű lenne kiegészíteni azzal, hogy nagyobb egyértelműséget vezetünk be annak értékelésében, hogy valamely maghitelintézet kereskedési tevékenységei veszélyt jelentenek-e a pénzügyi stabilitásra és ezért szükséges az elkülönítés (24). A rendelet iránti javaslatban szereplő, a döntéshozatali eljárás átláthatóságára irányuló követelmény (25) kulcsfontosságú elem annak biztosításához, hogy a meghatározott kereskedési tevékenységek el nem különítéséről szóló határozatok megfelelően indokoltak és igazoltak legyenek. E tekintetben a rendelet iránti javaslatban szereplőnél szélesebb körű kritériumokra hivatkozva kell meghozni a felügyeleti határozatokat. A jelenleg biztosítottnál mélyrehatóbb felügyeleti vizsgálatot elősegítő harmonizált keret létrehozatala útmutatóul szolgálna az illetékes hatóságnak lehetősége mozgástere gyakorlása során, és támogatná a felügyeleti szerveket az elkülönítés szükségességének feltárásában. Ösztönzést is jelenthetne a hitelintézetek számára irányításuk fejlesztéséhez, beleértve belső rendszereiket és eljárásaikat, annak érdekében, hogy elkerüljék a megfeleléssel kapcsolatos kockázatokat és enyhítsék az elkülönítésre irányuló esetleges jövőbeli követelmény költségeit.

Ennek érdekében a mutatókat hasznos lehet kiegészíteni további olyan mennyiségi információkkal, mint: a) a kereskedési tevékenységek feltérképezése, beleértve az ügyfelek részéről várható igényeknek való megfelelés érdekében a pozíciók kialakítása szükségességének értékelésére vonatkozó módszereket; b) a rendelet iránti javaslatot végrehajtó megfelelési keretrendszer; és c) a kereskedők kompenzációs rendszerei. A mutatókat ki lehetne egészíteni olyan további mennyiségi adatokkal is, mint például pozícióforgalom, kockázati érték variációk, „első napi nyereség és veszteség”, kereskedési részlegekre vonatkozó korlátozások és a kereskedési tevékenységek földrajzi diverzifikálása (26). Ez a felügyelő szervek számára működtethetőbbé tenné a folyamatot. A rendelet iránti javaslat általános céljával összhangban a hitelintézeteknek rendelkezésre kellene bocsátaniuk valamennyi olyan információt, amely a kereskedési tevékenységek értékelése során a felügyeleti szervek által használt mutatók számításához szükséges (27).

3.3.

Az EKB fontosnak tartja a bankok árjegyzési tevékenységeinek megfelelő megőrzését annak érdekében, hogy fenntartsák vagy növeljék az eszköz- és piaci likviditást, mérsékeljék az árvolatilitást, és növeljék az értékpapírpiacok megrázkódtatásokkal szembeni ellenállóképességét. Ez lényeges a pénzügyi stabilitáshoz, a monetáris politika végrehajtásához és zökkenőmentes transzmissziójához, valamint a gazdaság finanszírozásához. Következésképpen bármely szabályozási módszernek el kell kerülnie az árjegyzési tevékenységekre irányuló, jelentős kockázatokkal nem igazolt negatív következményeket.

Az árjegyzési tevékenységek rendelet iránti javaslat 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban álló mélyreható felülvizsgálata során a felügyeleti szerveknek különösen figyelniük kell e tevékenységek pénzügyi stabilitásra gyakorolt esetleges hatásaira. A maghitelintézetnél maradó árjegyzési tevékenységeknek természetesen összhangban kell állniuk a rendelet iránti javaslat céljaival. Az ilyen tevékenységek különösen nem vezethetnek olyan bank létrehozásához, amely túl nagy vagy más intézményekkel túlságosan összekapcsolódott a csődhöz, és nem tartalmazhatnak saját számlás kereskedési tevékenységet az árjegyzés leple alatt, amely végső soron veszélyeztethetné a pénzügyi stabilitást. Ezért hasznos lehet annak tisztázása, hogy az illetékes hatóság engedélyezheti a maghitelintézetnek azon árjegyzési tevékenységek végzését, amelyek nem jelentenek veszélyt az intézmény pénzügyi stabilitására, vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére vagy részére (28). A fentiekre figyelemmel az EKB bizonyos változtatásokat javasol annak érdekében is, hogy biztosítsa az illetékes hatóságok következtetéseinek hatékony alkalmazását azon kereskedési tevékenységek tekintetében, amelyeket a kereskedési egységen belül kell folytatni (29).

Az EKB az árjegyzés pontosabb meghatározását javasolja (30) az árjegyzés javasolt meghatározásának a „vagy az ésszerűen várt potenciális ügyféltevékenység alapján” fordulattal történő kiegészítésével, összhangban a saját számlás kereskedés meghatározásában szereplő elemekkel. Az EKB javasolja továbbá az árjegyzés meghatározásának uniós jogszabályok közötti összehangolását a short ügyletekkel, és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról szóló 236/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (31), valamint a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (32) összhangban. A rendelet iránti javaslatban hátrány a „lényeges piaci kockázat” fogalma meghatározásának hiánya. Javasolt, hogy az „árjegyzés” fogalma nagyobb mértékben összehangolásra kerüljön a 236/2012/EU rendelettel.

3.4.

Tevékenységeik következményeként a hitelintézetek vagy a hitelintézetet, vagy ügyfeleiket érintő kockázaton alapuló kockázatkezelési szabályokat fogadnak el. A megfelelő kockázatkezelés hozzájárul a hitelintézet fizetőképességéhez és a pénzügyi rendszer stabilitásához. E tekintetben a rendelet iránti javaslat a maghitelintézet kockázatkezelési kötelezettségeit bizonyos származtatott eszközökre korlátozza, amennyiben ezek az eszközök alkalmasak a központi szerződő félen alapuló klíringre. Ezért javasolt, hogy a Bizottság a rendelet iránti javaslat 11. cikke (3) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskörének gyakorlása során vegye figyelembe a bankok kockázatkezelési politikáinak jellegzetességeit és megfelelőségét.

3.5.

Végül meg kell említeni azt, hogy az elkülönítés önmagában nem oldja meg a „túl nagy a csődhöz” problémát. A nagy, már elkülönített kereskedési egység bukásának is lehet a tőkepiacokra súlyos következményekkel járó rendszerszintű hatása. Erre figyelemmel bizonyos bankok megállapíthatják azt, hogy az elkülönített kereskedési részleg nem elég nagy ahhoz, hogy gazdaságilag életképes legyen. Ez a megállapítás arra késztetheti őket, hogy megváljanak valamennyi kereskedési tevékenységüktől, amely esetlegesen azt eredményezheti, hogy ezek a kereskedési tevékenységek nagyobb bankoknál összpontosulnak, még nagyobbá téve azokat. Ez az eredmény nem összeegyeztethető a „túl nagy a csődhöz” probléma enyhítésére irányuló célkitűzéssel. Ehelyett előfordulhat az is, hogy e kereskedési tevékenységek átkerülnek az árnyékbanki ágazatba. Az ilyen fejlemények az esetleges szándékolatlan következmények szoros figyelemmel kísérését tennék szükségessé, és amennyiben jelentőssé válnak, szükség lehet az azokat kezelő különös intézkedésekre.

4.   Eltérést engedő rendelkezés

A rendelet iránti javaslat 21. cikke kimondja, hogy a Bizottság tagállami kérésre eltérést engedélyezhet az elkülönítési követelménytől azon hitelintézetek számára, amelyek a rendelet iránti javaslat rendelkezéseivel „egyenértékű hatással” rendelkező nemzeti jog alá tartoznak.

A rendelet iránti javaslat preambulumbekezdése helyesen jelzi, hogy az inkonzisztens nemzeti jog korlátozná az egységes felügyeleti mechanizmus eredményességét, mivel az EKB-nak eltérő és következetlen jogszabálycsomagokat kellene alkalmaznia a felügyelete alatt lévő hitelintézetekre, ami növeli a felügyeleti költségeket és az összetettséget (33). Az EKB teljes mértékben osztja ezt az aggodalmat, és az ilyen megfontolások a főszabálytól való eltérés beillesztése ellen szólnak (34). Az eltérés nem összeegyeztethető az azonos feltételek létrehozatalára irányuló célkitűzéssel, és precedenst teremthet a más típusú uniós jogszabályoktól való jövőbeli eltérésekhez. Ez gyengítené az egységes piaci integrációt és akadályozná a rendelet iránti javaslat által elérni kívánt fő célokat (35). Ezen túlmenően lehet, hogy az eltérést engedő klauzula tág hatálya nem összeegyeztethető a rendelet jogi formával és a rendelet iránti javaslat Szerződés 114. cikke szerinti jogalapjával.

5.   Az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti együttműködés

A rendelet iránti javaslat strukturális intézkedéseinek célja előkészíteni a terepet a pénzügyi intézmények szanálásához és helyreállításához, mivel e eljárás szükségszerűen összefügg. Ennek megfelelően a rendelet iránti javaslat együttműködésről rendelkezik az illetékes hatóságok és az illetékes szanálási hatóságok között az illetékes hatóság általi értékelésnek és a strukturális intézkedések végrehajtásának különböző szakaszaiban (36). Az elkülönítés előírására hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnak értesítenie kell az illetékes szanálási hatóságokat a kereskedési tevékenység elkülönítéséről szóló határozat meghozatala előtt. Az elkülönítés szükségességére irányuló értékelésnek figyelembe kell vennie továbbá valamennyi folyamatban lévő vagy korábban meglévő, szanálhatósági értékelést. Az elkülönítési intézkedéseknek végül összhangban kell lenniük a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamat és a szanálhatósági értékelés keretében hozott intézkedésekkel.

A szanálhatóság akadályainak megszüntetése kulcsfontosságú a hitelintézet vagy csoport működőképes szanálási tervének kialakításához. Ahogyan azt az EKB korábban jelezte, míg a felügyeleti szervvel való konzultáció magát a szanálhatósági értékelést illetően elegendő, a szanálhatóság akadályainak megszüntetésére irányuló intézkedéseket közösen kellene meghatározni és végrehajtani a felügyeleti szervvel együttműködésben (37). A hitelintézet vagy csoport szanálhatóságának fokozására irányuló megfelelő intézkedések elfogadásának, például az üzleti gyakorlatok, a struktúra vagy a szervezet megváltoztatásának, megfelelően tekintettel kell lennie az ilyen intézkedéseknek a jogalany folyamatban lévő üzletmenetének rendezettségére és stabilitására gyakorolt hatásra. Ez az illetékes hatóság számára releváns megfontolást jelent. A bankok szanálhatóságának növelése a kritikus pénzügyi szolgáltatások gazdaság egészében való megőrzése mellett ugyancsak kulcsfontosságú célkitűzése annak a felügyeleti folyamatnak, amelynek megvalósítására a rendelet iránti javaslat rendelkezései irányulnak. Ezért az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak szorosan együtt kell működniük mindkét hivatkozott folyamat során.

A rendelet iránti javaslat célkitűzéseinek egyike a csoportok rendezett szanálásának és helyreállításának elősegítése (38). A rendelet iránti javaslatnak a strukturális intézkedések előírása tekintetében célkitűzései mindazonáltal nem azonosak a szanálhatósági értékelés célkitűzéseivel. A rendelet iránti javaslat alapján hozzáférhető strukturális intézkedések ezért eltérnek azoktól az intézkedésektől, amelyek célja a szanálhatóság akadályainak megszüntetése a nemrégen elfogadott szanálást célzó uniós keretrendszer értelmében (39). Ennek megfelelően az EKB úgy véli, hogy még ha a szanálhatósági értékelés nem is azonosított a szanálás megtervezésével összefüggésben egyetlen jelentős szanálhatósági akadályt sem, az illetékes hatóság ennek ellenére azonosíthatja a rendelet iránti javaslat szerinti strukturális intézkedések szükségességét, amelyek elősegítenék a komplex intézmények helyreállítását és szanálását (40). E tekintetben tisztázni kell azt, hogy míg az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie minden folyamatban lévő vagy már elvégzett szanálhatósági értékelést, az ilyen értékelés következtetései semmilyen módon nem befolyásolhatják az illetékes hatóságot a rendelet iránti javaslat szerinti hatásköreinek gyakorlása során, különösen akkor, amikor az illetékes hatóság megállapítja azt, hogy teljesülnek az elkülönítés elrendelésének feltételei (41).

6.   Szankcionálási hatáskörök

Míg a rendelet iránti javaslat közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, néhány rendelkezése további tagállami átültetést igényel (42). Mivel az EKB kizárólag a többek között az 1024/2013/EU rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével ráruházott feladatok ellátása tekintetében illetékes hatóságnak minősül, és mivel a rendelet iránti javaslatban meghatározott feladatok megfelelnek az 1024/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének i) pontjával már az EKB-ra ruházott feladatoknak, az EKB-nak jogosultnak kell lennie az 1024/2013/EU rendelet 18. cikkében szereplő keretrendszerrel összefüggő megfelelő szankcionálási hatáskörök gyakorlására is. Ezt tisztázni kell a rendelet iránti javaslat preambulumában, és a kétségek elkerülése érdekében a 28. cikkben (43). Az EKB-ra ruházott hatáskörök nem tartalmazzák a természetes személyek szankcionálását vagy nem pénzügyi szankciók kiszabását. Összhangba kell hozni a rendelet iránti javaslat pénzbírságainak szintjét a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (44) is. Ezen túlmenően az engedély felfüggesztésére irányuló hatáskör a rendelet iránti javaslatban megjelenő különösen új intézkedés (45). Az EKB azt javasolja, hogy ez a szankció kerüljön ki a rendelet iránti javaslatból a jogi nehézségek elkerülése érdekében.

Végül a rendelet iránti javaslatban szereplő „elért nyereség vagy elkerült veszteség” fogalom használata tekintetében, a gyakorlatban nagyon bonyolult lesz bizonyítani azt, hogy ezek pontosan milyen összegek. A rendelet iránti javaslat 28. cikke (4) bekezdésének b) pontjában javasolt szankció figyelembe veszi az elért nyereséget vagy elkerült veszteséget, javasolva azok elvonását mint a lehetséges szankciók egyikét. A 29. cikk (1) bekezdésének d) pontjában az elért nyereség vagy elkerült veszteség „jelentősége” szerepel azok között a körülmények között, amelyeket a hatóságoknak figyelembe kell venniük a szankciók típusának és mértékének meghatározásakor. Az EKB azt javasolja, hogy ezt a fogalmat mindkét esetben cseréljék fel az illetékes hatóságok jogsértésből származó nyereségre vagy a jogsértés révén elkerült veszteségre vonatkozó becslésével (46).

Kelt Frankfurt am Mainban, 2014. november 19-én.

az EKB elnöke

Mario DRAGHI


(1)  COM(2014) 43 final.

(2)  A rendelet iránti javaslat néhány rendelkezéstől eltekintve nem igényel további átültetést nemzeti szinten. A szankcionálási keretrendszer tekintetében lásd az e vélemény 6. pontját.

(3)  Lásd a COM(2014) 43 final 5. oldalát.

(4)  A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).

(5)  Lásd a rendelet iránti javaslat (8) preambulumbekezdését.

(6)  A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.) 131. cikke értelmében.

(7)  A rendelet iránti javaslat 3. cikke értelmében a küszöbértékek a következők: a) a 30 milliárd EUR-t elérő teljes eszközállomány; és b) a 70 milliárd EUR-t vagy a teljes eszközállomány 10 százalékát elérő volumenű kereskedések.

(8)  Lásd a rendelet iránti javaslat (13) preambulumbekezdését.

(9)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 7. és 18. módosításokat.

(10)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 19. módosítást.

(11)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 23. módosítást.

(12)  Lásd a rendelet iránti javaslat 5. cikkének (4) bekezdését.

(13)  Lásd a Bizottság hatásvizsgálatának A6. mellékletét (3. rész) 58. o. A nyilvános konzultáció során mennyiségi bizonyítékokat rendelkezésre bocsátó néhány bank közül egy sem jelezte azt, hogy jelentős bevétele származna saját számlás kereskedésből.

(14)  Lásd a rendelet iránti javaslat 6. cikkét.

(15)  Lásd az e vélemény 3.3. pontját.

(16)  Lásd a Bizottság hatásvizsgálatának 5.3.1.1. pontját.

(17)  Lásd a rendelet iránti javaslat 5. cikkének (4) bekezdését.

(18)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 5. módosítást.

(19)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 23. módosítást.

(20)  Lásd a rendelet iránti javaslat 9. cikkét.

(21)  Lásd a rendelet iránti javaslat 10. cikkének (1) bekezdését.

(22)  Ahogyan azt a rendelet iránti javaslat (23) preambulumbekezdése javasolja.

(23)  Lásd a rendelet iránti javaslat 10. cikkének (3) bekezdését és (23) preambulumbekezdését.

(24)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 2. és 10–15. módosításokat.

(25)  Lásd a rendelet iránti javaslat 10. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését.

(26)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 8. módosítást.

(27)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 9. módosítást.

(28)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 12. módosítást.

(29)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 14. és 15. módosításokat.

(30)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 6. módosítást.

(31)  Az Európai Parlament és a Tanács 236/2012/EU rendelete (2012. március 14.) a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról (HL L 86., 2012.3.24., 1. o.).

(32)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(33)  Ahogyan azt a rendelet iránti javaslat (8) preambulumbekezdése javasolja.

(34)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 1. és 17. módosításokat.

(35)  Lásd például a rendelet iránti javaslat (7) preambulumbekezdését és 1. cikkét.

(36)  A rendelet iránti javaslat 19. cikke.

(37)  CON/2013/76 vélemény, 2.5. bekezdés. Valamennyi vélemény közzétételre kerül az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu

(38)  A rendelet iránti javaslat 1. cikkének g) pontja.

(39)  Lásd különösen a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.) 17. és 18. cikkét, valamint a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.) 10. cikkét.

(40)  Lásd továbbá a Bizottság hatásvizsgálatának 5.3.1.1. pontját.

(41)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 16. módosítást.

(42)  Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megállapítja, hogy egyes rendeletek egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében szükséges lehet végrehajtási intézkedések elfogadása akár a tagállamok, akár maga az uniós jogalkotó részéről. E tekintetben lásd a C-367/09. sz., SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 2010., I-10761. o.) 32. és 33. pontját.

(43)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 4. és 21. módosításokat.

(44)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(45)  Lásd a rendelet iránti javaslat 28. cikkét.

(46)  Lásd az e vélemény mellékletében szereplő 22. módosítást.


MELLÉKLET

Szövegezési javaslatok

A Bizottság által javasolt szöveg

Az EKB által javasolt módosítások (1)

1. módosítás

(10) preambulumbekezdés

„(10)

A belső piac működéséhez való hozzájárulás céljával összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a hitelintézet eltérésben részesüljön a bizonyos kereskedési tevékenységek elkülönítésére vonatkozó rendelkezések alól, amennyiben a tagállam 2014. január 29. előtt olyan elsődleges nemzeti jogszabályt fogadott el (ideértve a később elfogadott másodlagos jogszabályokat is), amely a magánszemélyektől és kis- és középvállalkozásoktól (kkv-ktől) betéteket gyűjtő hitelintézetek számára megtiltja a befektetésekkel főkötelezettként történő kereskedést és a kereskedési céllal tartott eszközök tartását. A tagállamokat ezért fel kell jogosítani arra, hogy a Bizottságtól eltérést kérjenek a bizonyos kereskedési tevékenységek elkülönítésére vonatkozó rendelkezések alól olyan hitelintézetek számára, amelyek az említett rendelkezésekkel összeegyeztethető nemzeti jogszabályok hatályába tartoznak. Ez lehetővé tenné, hogy azok a tagállamok, amelyek már rendelkeznek az e rendelettel egyenértékű és azonos hatású elsődleges jogszabályokkal, elkerülhessék a meglévő, hatásos jogszabályok kiigazítását. Annak érdekében, hogy a nemzeti jogszabály és a későbbi végrehajtási intézkedések ne veszélyeztessék a belső piac célját, illetve működését, a nemzeti jogszabály és a kapcsolódó felügyeleti és jogérvényesítési intézkedések céljának képesnek kell lennie annak biztosítására, hogy a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézetek olyan jogilag kötelező erejű követelményeknek feleljenek meg, amelyek egyenértékűek és összeegyeztethetőek e rendelet rendelkezéseivel. A szóban forgó nemzeti szabályok hatályába tartozó hitelintézetet felügyelő illetékes hatóságnak véleményt kell nyilvánítania a kérdésben, és e véleményt csatolni kell az eltérési kérelemhez.”

(10)

A belső piac működéséhez való hozzájárulás céljával összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a hitelintézet eltérésben részesüljön a bizonyos kereskedési tevékenységek elkülönítésére vonatkozó rendelkezések alól, amennyiben a tagállam 2014. január 29. előtt olyan elsődleges nemzeti jogszabályt fogadott el (ideértve a később elfogadott másodlagos jogszabályokat is), amely a magánszemélyektől és kis- és középvállalkozásoktól (kkv-ktől) betéteket gyűjtő hitelintézetek számára megtiltja a befektetésekkel főkötelezettként történő kereskedést és a kereskedési céllal tartott eszközök tartását. A tagállamokat ezért fel kell jogosítani arra, hogy a Bizottságtól eltérést kérjenek a bizonyos kereskedési tevékenységek elkülönítésére vonatkozó rendelkezések alól olyan hitelintézetek számára, amelyek az említett rendelkezésekkel összeegyeztethető nemzeti jogszabályok hatályába tartoznak. Ez lehetővé tenné, hogy azok a tagállamok, amelyek már rendelkeznek az e rendelettel egyenértékű és azonos hatású elsődleges jogszabályokkal, elkerülhessék a meglévő, hatásos jogszabályok kiigazítását. Annak érdekében, hogy a nemzeti jogszabály és a későbbi végrehajtási intézkedések ne veszélyeztessék a belső piac célját, illetve működését, a nemzeti jogszabály és a kapcsolódó felügyeleti és jogérvényesítési intézkedések céljának képesnek kell lennie annak biztosítására, hogy a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézetek olyan jogilag kötelező erejű követelményeknek feleljenek meg, amelyek egyenértékűek és összeegyeztethetőek e rendelet rendelkezéseivel. A szóban forgó nemzeti szabályok hatályába tartozó hitelintézetet felügyelő illetékes hatóságnak véleményt kell nyilvánítania a kérdésben, és e véleményt csatolni kell az eltérési kérelemhez.

Magyarázat

Az ilyen eltérés összeegyeztethetetlen az azonos feltételek létrehozatalára irányuló célkitűzéssel. Továbbá az ilyen rendelkezés precedenst teremthet az egyéb jogalkotási területeken való jövőbeli eltérésekhez, általánosan gyengítve ezáltal az egységes piaci integrációt.

2. módosítás

(23) preambulumbekezdés

„(23)

Ha az illetékes hatóság a kereskedési tevékenységek értékelésekor arra a következtetésre jut, hogy azok a relatív méret, a tőkeáttétel, az összetettség, a nyereségesség, a kapcsolódó piaci kockázat, valamint az összekapcsolódás tekintetében meghaladnak bizonyos mutatókat, akkor indokolt előírnia e kereskedési tevékenységek maghitelintézettől való elkülönítését, kivéve, ha a maghitelintézet hitelt érdemlően bebizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy azok – figyelembe véve az e rendeletben meghatározott célkitűzéseket – nem jelentenek veszélyt a maghitelintézet pénzügyi stabilitására, illetve az uniós pénzügyi rendszer egészére.”

„(23)

Ha az illetékes hatóság a kereskedési tevékenységek értékelésekor arra a következtetésre jut, hogy azok a relatív méret, a tőkeáttétel, az összetettség, a nyereségesség, a kapcsolódó piaci kockázat, valamint az összekapcsolódás tekintetében meghaladnak bizonyos mutatókat, továbbá megítélése szerint – figyelembe véve e rendelet célkitűzéseit – veszélybe kerül a maghitelintézet pénzügyi stabilitása vagy az uniós pénzügyi rendszer egésze vagy része, akkor indokolt előírnia e kereskedési tevékenységek maghitelintézettől való elkülönítését, kivéve, ha a maghitelintézet hitelt érdemlően bebizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy azok – figyelembe véve az e rendeletben meghatározott célkitűzéseket – nem jelentenek veszélyt a maghitelintézet pénzügyi stabilitására, illetve az uniós pénzügyi rendszer egészére.”

Magyarázat

A javasolt szöveg célja az összhang biztosítása a (23) preambulumbekezdés és a 10. cikk között, amely mérlegelési mozgásteret biztosít az illetékes hatóságnak a kereskedési tevékenységek felülvizsgálata és az elkülönítési eljárás megindításáról szóló döntés során.

3. módosítás

(29) preambulumbekezdés

„A maghitelintézetnek az elkülönítéstől függetlenül továbbra is képesnek kell lennie saját kockázata kezelésére. Bizonyos kereskedési tevékenységeket ezért célszerű engedélyezni, amennyiben azok a maghitelintézet tőkéjének, likviditásának és finanszírozásának prudens kezelését célozzák, és nem veszélyeztetik pénzügyi stabilitását. Hasonlóképpen, a maghitelintézetnek képesnek kell lennie arra, hogy ügyfeleinek bizonyos szükséges kockázatkezelési szolgáltatásokat nyújtson. Erre azonban úgy kell sort keríteni, hogy az ne tegye ki indokolatlan kockázatnak a maghitelintézetet, és ne veszélyeztesse annak pénzügyi stabilitását. A saját kockázat prudens kezelésének céljára és az ügyfeleket szolgáló kockázatkezelési szolgáltatások nyújtására alkalmas fedezeti tevékenységek a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok értelmében fedezeti elszámolásoknak minősülhetnek, de nem kötelező jelleggel.”

„A maghitelintézetnek az elkülönítéstől függetlenül továbbra is képesnek kell lennie saját kockázata kezelésére. Bizonyos kereskedési tevékenységeket ezért célszerű engedélyezni, amennyiben azok a maghitelintézet tőkéjének, likviditásának és finanszírozásának prudens kezelését célozzák, és nem veszélyeztetik pénzügyi stabilitását. Hasonlóképpen, a maghitelintézetnek képesnek kell lennie arra, hogy ügyfeleinek bizonyos szükséges kockázatkezelési szolgáltatásokat nyújtson. Erre azonban úgy kell sort keríteni, hogy az ne tegye ki indokolatlan kockázatnak a maghitelintézetet, és ne veszélyeztesse annak pénzügyi stabilitását. A saját kockázat prudens kezelésének céljára és az ügyfeleket szolgáló kockázatkezelési szolgáltatások nyújtására alkalmas fedezeti tevékenységek a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok értelmében fedezeti elszámolásoknak minősülhetnek, de nem kötelező jelleggel.

Az illetékes hatóság az elkülönítésről való döntéstől függetlenül rendelkezik a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja által rá ruházott, szavatolótőke-követelmény előírására vonatkozó hatáskörrel, ha a kockázatok és a kereskedési tevékenységek mértéke bizonyos szinteket túllép, annak érdekében, hogy ösztönözze az intézményt a pénzügyi stabilitásával vagy az uniós pénzügyi rendszer egészével vagy részével összefüggő indokolatlan kockázatok elkerülésére.

Magyarázat

A kereskedési tevékenységekből fakadó, pénzügyi stabilitással összefüggő kockázatok korlátozásának érdekében az illetékes hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie többlet tőkekövetelmény előírására, ha a kockázatok és a kereskedési tevékenységek mértéke bizonyos szinteket túllép. Az ilyen többletkövetelmény segítene visszatartani a bankokat attól, hogy túlzott mértékű kereskedési tevékenységekben vegyenek részt.

4. módosítás

(új) (37a) preambulumbekezdés

Nincs szöveg.

(37a)

Kizárólagos feladatainak ellátása érdekében, beleértve az e rendeletben meghatározott feladatokat, az EKB rendelkezik az 1024/2013/EU rendelet 18. cikkében meghatározott szankcionálási hatáskörökkel.

Magyarázat

Egyértelművé kell tenni azt, hogy a rendelet iránti javaslat 28. cikkének tagállamok általi végrehajtását követően az EKB feladatainak ellátása érdekében rendelkezni fog a különösen az 1024/36/EU rendelet 18. cikkében meghatározott szankcionálási hatáskörökkel. Lásd továbbá a vélemény 6. pontját.

5. módosítás

5. cikk

Fogalommeghatározások

„4.   »saját számlás kereskedés«: saját tőke vagy idegen tőke használata pozíció felvételére bármely típusú ügyletben bármely pénzügyi eszköz vagy áru vásárlására, értékesítésére vagy elidegenítésére kizárólag saját számlás nyereség megszerzése érdekében és tényleges vagy várt ügyféltevékenységgel való kapcsolat nélkül, vagy a jogalany számára tényleges vagy várt ügyféltevékenység eredményeként felmerülő kockázat fedezete érdekében, konkrétan ilyen pozíció felvételére és nyereség realizálására szakosodott részleg, egység, divízió vagy egyéni kereskedő alkalmazásával, ideértve a saját számlás kereskedésre szakosodott platformokat is;”

„4.   »saját számlás kereskedés«: saját tőke vagy idegen tőke használata pozíció felvételére, a piaci értékelések tényleges vagy várt mozgásaira válaszul és azok kiaknázásása érdekében, bármely típusú ügyletben bármely pénzügyi eszköz vagy áru vásárlására, értékesítésére vagy elidegenítésére kizárólag saját számlás nyereség megszerzése érdekében és tényleges vagy várt ügyféltevékenységgel való kapcsolat nélkül, vagy a jogalany számára tényleges vagy várt ügyféltevékenység eredményeként felmerülő kockázat fedezete érdekében, konkrétan ilyen pozíció felvételére és nyereség realizálására szakosodott részleg, egység, divízió vagy egyéni kereskedő alkalmazásával, ideértve a saját számlás kereskedésre szakosodott platformokat is. Ez a meghatározás magában foglal minden nyereség megszerzésére irányuló ilyen ügyletet, tekintet nélkül arra, hogy ez a nyereség rövid vagy hosszú távon realizálódik, vagy hogy ténylegesen realizálódik-e;

Magyarázat

A saját számlás kereskedést – a például az árjegyzési tevékenységekhez hasonló egyéb kereskedési tevékenységekkel szemben – a piaci érték változásainak tényleges vagy várt mozgásai alapján, amelyekre a saját számlás kereskedő reagál, és amely alapján spekulál, nyereség realizálása céljából végzik. A javasolt változtatás lehetővé teszi a részvénytőkébe való hosszú távú, nem spekulatív befektetés kizárását a meghatározás köréből (beleértve az egyéb pénzügyi intézményekben, például a bankokban és biztosítótársaságokban való részesedéseket).

6. módosítás

5. cikk

Fogalommeghatározások

„12.   »árjegyzés«: pénzügyi intézmény kötelezettségvállalása piaci likviditás rendszeres és folyamatos biztosítására, egy bizonyos pénzügyi eszközre vonatkozó kétirányú árajánlatok közzétételével, vagy szokásos üzleti tevékenysége részeként ügyfelei által kezdeményezett megbízások teljesítésével vagy ügyfelei kereskedési megbízásai alapján eljárva, de mindkét esetben lényeges piaci kockázatnak való kitettség nélkül;”

„12.   »árjegyzés«: pénzügyi intézmény kötelezettségvállalása piaci likviditás rendszeres és folyamatos biztosítására, egy bizonyos pénzügyi eszközre vonatkozó kétirányú árajánlatok közzétételével, vagy szokásos üzleti tevékenysége részeként ügyfelei által kezdeményezett megbízások teljesítésével vagy ügyfelei kereskedési megbízásai alapján eljárva, vagy az ésszerűen várt potenciális ügyféltevékenység alapján, és az e feladatok teljesítéséből eredő pozíciók fedezése révén de mindkét esetben lényeges piaci kockázatnak való kitettség nélkül;”

Az EKB értelmezése szerint a saját számlás kereskedéssel szemben az árjegyzés ügyfélalapú tevékenység, és ezért az alapvető banki tevékenységekhez kapcsolódik. Az árjegyzést néha az ügyfelekkel való üzletmenet várakozásai alapján végzik. Javasolt ezért az „ésszerűen várt potenciális ügyféltevékenység alapján” kifejezés beillesztése az árjegyzés meghatározásába. Ez bizonyos szintű szimmetriát is biztosít a saját számlás kereskedés javasolt meghatározása tekintetében.

A brókerekkel ellentétben továbbá az árjegyző saját pozícióin keresztül mindig viseli a kínálat és kereslet közötti egyensúlyhiányokat, kockáztatva ezzel saját tőkéjét. Lehetővé kell tenni ezért az árjegyzőnek azt, hogy fedezhesse az árjegyzői feladatok teljesítéséből eredő pozícióit. Mivel nem került meghatározásra a „lényeges” piaci kockázat fogalma, és ezen túlmenően a vonatkozó uniós szabályozások meghatározásainak lehető legjobb egymáshoz igazítása érdekében javasolt a „feladatok teljesítéséből eredő pozíciók fedezése” fogalmának alkalmazása a 236/2012/EU rendelettel összhangban.

7. módosítás

5. cikk

Fogalommeghatározások

Nincs szöveg.

23.   »összefonódás« a 139/2004/EK tanácsi rendelettel összhangban meghatározott összefonódás.

Magyarázat

Lásd e vélemény 1.2. pontját.

8. módosítás

9. cikk (2) bekezdés

A tevékenységek felülvizsgálatára irányuló kötelezettség

„(2)   Az (1) bekezdésben említett értékelés elvégzésekor az illetékes hatóság a következő mutatókat alkalmazza:

a)

a kereskedési céllal tartott eszközök relatív mérete: a kereskedési céllal tartott eszközök osztva az összes eszközzel;

b)

a kereskedési céllal tartott eszközök tőkeáttétele: a kereskedési céllal tartott eszközök osztva az elsődleges alapvető tőkével;

c)

a partner-hitelkockázat relatív jelentősége: a derivatívák valós értéke osztva a kereskedési céllal tartott eszközökkel;

d)

a kereskedési céllal tartott derivatívák relatív összetettsége: a 2. és 3. szintű, kereskedési céllal tartott derivatívaeszközök osztva a kereskedési céllal tartott derivatívákkal és a kereskedési céllal tartott eszközökkel;

e)

a kereskedési jövedelem relatív nyereségessége: a kereskedési jövedelem osztva az összes nettó jövedelemmel;

f)

a piaci kockázat relatív jelentősége: a kereskedési céllal tartott eszközök és kötelezettségek abszolút értékének a különbsége osztva a kereskedési céllal tartott eszközök és a kereskedési céllal tartott kötelezettségek egyszerű átlagával;

g)

az összekapcsolódás a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének 18. pontjában említett módszertannal mérve;

h)

a maghitelintézet által vállalt kötelezettségekből és garanciákból eredő hitel- és likviditási kockázat.”

„(2)   Az (1) bekezdésben említett értékelés elvégzésekor az illetékes hatóság a következő mutatókat alkalmazza:

a)

a kereskedési céllal tartott eszközök relatív mérete: a kereskedési céllal tartott eszközök osztva az összes eszközzel;

b)

a kereskedési céllal tartott eszközök tőkeáttétele: a kereskedési céllal tartott eszközök osztva az elsődleges alapvető tőkével;

c)

a partner-hitelkockázat relatív jelentősége: a derivatívák valós értéke osztva a kereskedési céllal tartott eszközökkel;

d)

a kereskedési céllal tartott derivatívák relatív összetettsége: a 2. és 3. szintű, kereskedési céllal tartott derivatívaeszközök osztva a kereskedési céllal tartott derivatívákkal és a kereskedési céllal tartott eszközökkel;

e)

a kereskedési jövedelem relatív nyereségessége: a kereskedési jövedelem osztva az összes nettó jövedelemmel;

f)

a piaci kockázat relatív jelentősége: a kereskedési céllal tartott eszközök és kötelezettségek abszolút értékének a különbsége osztva a kereskedési céllal tartott eszközök és a kereskedési céllal tartott kötelezettségek egyszerű átlagával;

g)

az összekapcsolódás a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének 18. pontjában említett módszertannal mérve;

h)

a maghitelintézet által vállalt kötelezettségekből és garanciákból eredő hitel- és likviditási kockázat.;

i)

a kereskedési tevékenységek feltérképezése, beleértve az ügyfelek részéről várható igényeknek való megfelelés érdekében a pozíciók kialakítása szükségességének értékelésére vonatkozó módszereket;

j)

az e rendeletet végrehajtó megfelelési keretrendszer;

k)

a kereskedők kompenzációs rendszerei;

l)

olyan további mennyiségi adatok, mint például pozícióforgalom, kockázati érték variációk, »első napi nyereség és veszteség«, kereskedési részlegekre vonatkozó korlátozások és a kereskedési tevékenységek földrajzi diverzifikálása.

Magyarázat

Lásd az e vélemény 3.2. pontját.

9. módosítás

(új) 9. cikk (2a) bekezdés

A tevékenységek felülvizsgálatára irányuló kötelezettség

Nincs szöveg.

(2a)   Az illetékes hatóság kérheti valamennyi, a kereskedési tevékenységek (1) bekezdés szerinti értékeléséhez általa relevánsnak tartott mennyiségi és minőségi információt.

Magyarázat

Lásd az e vélemény 3.2. pontját.

10. módosítás

10. cikk (1) bekezdés

Az illetékes hatóság hatásköre a maghitelintézet bizonyos tevékenységek folytatásától való eltiltására

„(1)   Amennyiben az illetékes hatóság a 9. cikk (1) bekezdésében említett értékelést követően arra a következtetésre jut, hogy teljesülnek a 9. cikk (2) bekezdésének a)–h) pontjában említett mutatókhoz kötődő, és az (5) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott korlátok és feltételek, és ezért megítélése szerint (figyelembe véve az 1. cikkben említett célkitűzéseket) veszélybe kerül a maghitelintézet pénzügyi stabilitása vagy az uniós pénzügyi rendszer egésze, úgy az említett értékelés véglegesítését követő legfeljebb két hónapon belül elindítja a (3) bekezdés második albekezdésében említett határozathoz vezető eljárást.”

„(1)   Amennyiben az illetékes hatóság a 9. cikk (1) bekezdésében említett értékelést követően arra a következtetésre jut, hogy teljesülnek a 9. cikk (2) bekezdésének a)–h) pontjában említett mutatókhoz kötődő, és az (5) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott korlátok és feltételek, és ezért megítélése szerint (figyelembe véve az 1. cikkben említett célkitűzéseket) veszélybe kerül a maghitelintézet pénzügyi stabilitása vagy az uniós pénzügyi rendszer egésze vagy része, úgy az említett értékelés véglegesítését követő legfeljebb két hónapon belül elindítja a (3) bekezdés második albekezdésében említett határozathoz vezető eljárást.”

Magyarázat

A javasolt technikai módosítás célja az „ezért” szó használatából fakadó fennmaradó bizonytalanság megszüntetése, mivel az illetékes hatóságok minden esetben értékelik a pénzügyi stabilitás veszélyeztetését, még abban az esetben is, ha teljesülnek a mutatók szerinti küszöbértékek. Emellett a további mutatókból származó bizonyítéknak is információkkal kell szolgálniuk az illetékes hatóság döntéséhez (lásd továbbá az e vélemény 3.3. pontját).

11. módosítás

10. cikk (2) bekezdés

Az illetékes hatóság hatásköre a maghitelintézet bizonyos tevékenységek folytatásától való eltiltására

„(2)   Az illetékes hatóság akkor is elindíthatja a (3) bekezdés harmadik albekezdésében említett határozathoz vezető eljárást, ha az (1) bekezdésben említett korlátok és feltételek nem teljesülnek, amennyiben a 9. cikk (1) bekezdésében említett értékelést követően arra a következtetésre jut, hogy a maghitelintézet által végzett kereskedési tevékenység – a 11. és 12. cikkben engedélyezett derivatívákon kívüli derivatívákkal való kereskedés kivételével – (figyelembe véve az 1. cikkben említett célkitűzéseket) veszélyt jelent a maghitelintézet pénzügyi stabilitására vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére.”

„(2)   Az illetékes hatóság akkor is elindíthatja a (3) bekezdés harmadik albekezdésében említett határozathoz vezető eljárást, ha az (1) bekezdésben említett korlátok és feltételek nem teljesülnek, amennyiben a 9. cikk (1) bekezdésében említett értékelést követően arra a következtetésre jut, hogy a maghitelintézet által végzett kereskedési tevékenység – a 11. és 12. cikkben engedélyezett derivatívákon kívüli derivatívákkal való kereskedés kivételével – (figyelembe véve az 1. cikkben említett célkitűzéseket) veszélyt jelent a maghitelintézet pénzügyi stabilitására vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére vagy részére.”

Magyarázat

Javasolt, hogy az illetékes hatóság mérlegelése az Unió egészének vagy részének pénzügyi stabilitására irányuló veszélyen alapuljon.

12. módosítás

10. cikk (3) bekezdés

Az illetékes hatóság hatásköre a maghitelintézet bizonyos tevékenységek folytatásától való eltiltására

„(3)   Az illetékes hatóság értesíti a maghitelintézetet az (1) és a (2) bekezdésben említett következtetésekről, és lehetőséget biztosít arra, hogy a maghitelintézet az értesítés keltétől számított két hónapon belül benyújthassa írásos észrevételeit.

Amennyiben a maghitelintézet az első albekezdésben említett határidőn belül nem bizonyítja be az illetékes hatóság számára hitelt érdemlően a következtetésekhez vezető érvek indokolatlanságát, úgy az illetékes hatóság a maghitelintézetnek címzett határozatot fogad el, amelyben azt eltiltja a szóban forgó következtetésekben meghatározott kereskedési tevékenységek folytatásától. Az illetékes hatóság a határozatot megindokolja és nyilvánosságra hozza.

Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha az illetékes hatóság úgy határoz, hogy megengedi a maghitelintézetnek az adott kereskedési tevékenységek folytatását, akkor e határozatot megindokolja és nyilvánosságra hozza.

A (2) bekezdés alkalmazásában, ha az illetékes hatóság úgy határoz, hogy megengedi a maghitelintézetnek a kereskedési tevékenységek folytatását, akkor a maghitelintézetnek címzett határozatot fogad el e tárgyban.

Az illetékes hatóság az e bekezdésben említett határozatok elfogadása előtt konzultál az EBH-val a tervezett határozat indokairól, továbbá e határozatnak az Unió pénzügyi stabilitására és a belső piac működésére gyakorolt potenciális hatásáról. Az illetékes hatóság az EBH-t a végleges határozatról is értesíti.

Az illetékes hatóság a végleges határozatot az első albekezdésben említett írásos észrevételek beérkezésétől számított két hónapon belül elfogadja.”

„(3)   Az illetékes hatóság értesíti a maghitelintézetet az (1) és a (2) bekezdésben említett következtetésekről, és lehetőséget biztosít arra, hogy a maghitelintézet az értesítés keltétől számított két hónapon belül benyújthassa írásos észrevételeit.

Amennyiben a maghitelintézet az első albekezdésben említett határidőn belül nem bizonyítja be az illetékes hatóság számára hitelt érdemlően, hogy a releváns kereskedési tevékenységek nem jelentenek veszélyt a maghitelintézet pénzügyi stabilitására, illetve az uniós pénzügyi rendszer egészére vagy részére a következtetésekhez vezető érvek indokolatlanságát, úgy az illetékes hatóság a maghitelintézetnek címzett határozatot fogad el, amelyben azt eltiltja a szóban forgó következtetésekben meghatározott kereskedési tevékenységek folytatásától. Az illetékes hatóság a határozatot megindokolja és nyilvánosságra hozza.

Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha az illetékes hatóság úgy határoz, hogy megengedi a maghitelintézetnek az adott kereskedési tevékenységek folytatását, akkor e határozatot megindokolja és nyilvánosságra hozza.

A (2) bekezdés alkalmazásában, ha az illetékes hatóság úgy határoz, hogy megengedi a maghitelintézetnek a kereskedési tevékenységek folytatását, akkor a maghitelintézetnek címzett határozatot fogad el e tárgyban.

Az illetékes hatóság különösen engedélyezheti a maghitelintézetnek azon árjegyzési tevékenységek végzését, amelyek nem jelentenek veszélyt a maghitelintézet pénzügyi stabilitására, illetve az uniós pénzügyi rendszer egészére vagy részére.

Az illetékes hatóság az e bekezdésben említett határozatok elfogadása előtt konzultál az EBH-val a tervezett határozat indokairól, továbbá e határozatnak az Unió pénzügyi stabilitására és a belső piac működésére gyakorolt potenciális hatásáról. Az illetékes hatóság az EBH-t a végleges határozatról is értesíti.

Az illetékes hatóság a végleges határozatot az első albekezdésben említett írásos észrevételek beérkezésétől számított két hónapon belül elfogadja.”

A jogbiztonság és az összhang érdekében javasolt, hogy e rendelkezés szövege tükrözze a rendelet iránti javaslat (23) preambulumának szövegét.

A maghitelintézetnél maradó árjegyzési tevékenységeknek természetesen összhangban kell állniuk a rendelet iránti javaslat céljaival. Az ilyen tevékenységek különösen nem vezethetnek olyan bank létrehozásához, amely túl nagy vagy más intézményekkel túlságosan összekapcsolódott a csődhöz, és nem tartalmazhatnak saját számlás kereskedési tevékenységet az árjegyzés leple alatt, amely végső soron veszélyeztethetné a pénzügyi stabilitást. Ezért hasznos lehet annak tisztázása, hogy az illetékes hatóság engedélyezheti a maghitelintézeteknek azon árjegyzési tevékenységek végzését, amelyek nem jelentenek veszélyt az intézmény pénzügyi stabilitására, vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére vagy részére (lásd továbbá az e vélemény 3.3. pontját).

13. módosítás

10. cikk (5) bekezdés

Az illetékes hatóság hatásköre a maghitelintézet bizonyos tevékenységek folytatásától való eltiltására

„(5)   A Bizottság a 35. cikknek megfelelően [a pontos dátumot a Kiadóhivatal illeszti be, 6 hónappal a rendelet közzétételét követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, hogy:

[…]

b)

meghatározza, hogy a következő szempontok mindegyikét figyelembe véve mely típusú értékpapírosítás nem tekinthető olyannak, mint amely veszélyt jelent a maghitelintézet pénzügyi stabilitására vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére:

[…]”

„(5)   A Bizottság a 35. cikknek megfelelően [a pontos dátumot a Kiadóhivatal illeszti be, 6 hónappal a rendelet közzétételét követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, hogy:

[…]

b)

meghatározza, hogy a következő szempontok mindegyikét figyelembe véve mely típusú értékpapírosítás nem tekinthető olyannak, mint amely veszélyt jelent a maghitelintézet pénzügyi stabilitására vagy az uniós pénzügyi rendszer egészére vagy részére:

[…]”

Magyarázat

Javasolt, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló aktusa azon a megfontoláson alapuljon, hogy nincs veszélyben az Unió egészének vagy részének pénzügyi stabilitása.

14. módosítás

11. cikk

A saját kockázat prudens kezelése

„(1)   A 10. cikk (3) bekezdésében említett határozattal érintett maghitelintézet annyiban folytathatja kereskedési tevékenységeit, amennyiben ezek kizárólag tőkéje, likviditása és finanszírozása prudens kezelésére korlátozódnak.

Tőkéje, likviditása és finanszírozása prudens kezelésének részeként a maghitelintézet csupán központi szerződő féllel szembeni elszámolásra alkalmas kamatláb-derivatívákat, devizaderivatívákat és hitelderivatívákat használhat általános mérlegkockázata fedezetére. A maghitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a fedezeti tevékenység célja, hogy csökkentse, és bizonyítottan csökkenti vagy jelentősen mérsékli is a maghitelintézet egyedi vagy összesített pozícióinak konkrét, azonosítható kockázatait.

[…]”

„(1)   Az illetékes hatóság 10. cikk (3) bekezdésében említett határozatát nem sértve A 10. cikk (3) bekezdésében említett határozattal érintett a maghitelintézet annyiban is folytathatja kereskedési tevékenységeit, amennyiben ezek kizárólag tőkéje, likviditása és finanszírozása prudens kezelésére korlátozódnak.

Tőkéje, likviditása és finanszírozása prudens kezelésének részeként a maghitelintézet csupán központi szerződő féllel szembeni elszámolásra alkalmas kamatláb-derivatívákat, devizaderivatívákat és hitelderivatívákat használhat általános mérlegkockázata fedezetére. A maghitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a fedezeti tevékenység célja, hogy csökkentse, és bizonyítottan csökkenti vagy jelentősen mérsékli is a maghitelintézet egyedi vagy összesített pozícióinak konkrét, azonosítható kockázatait.

[…]”

Magyarázat

A javasolt változtatás célja annak egyértelművé tétele, hogy az elkülönítési határozat azonosítani fog valamennyi olyan tevékenységet, amelyet a maghitelintézet továbbra is végezhet.

15. módosítás

12. cikk

Kockázatkezelési szolgáltatások nyújtása ügyfeleknek

„(1)   A 10. cikk (3) bekezdésében említett határozattal érintett maghitelintézet – nem pénzügyi ügyfelei, az 5. cikk 19. pontjának második és harmadik francia bekezdésében említett pénzügyi szervezetek, biztosítók és foglalkoztatói nyugellátást biztosító intézmények számára – értékesíthet központi szerződő féllel szembeni elszámolásra alkalmas kamatláb-derivatívákat, devizaderivatívákat, hitelderivatívákat, kibocsátáskereskedelmi derivatívákat és áruderivatívákat, illetve kibocsátáskereskedelmi egységeket, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)

az értékesítés kizárólagos célja kamatlábkockázat, devizakockázat, hitelkockázat, árukockázat vagy kibocsátáskereskedelmi kockázat fedezete;

b)

a maghitelintézet derivatívákból és kibocsátáskereskedelmi egységekből eredő pozíciós kockázataira vonatkozó szavatolótőke-követelmény nem haladja meg a teljes kockázatitőke-követelménynek a (2) bekezdéssel összhangban felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusban meghatározandó arányát.

Amennyiben a b) pont követelménye nem teljesül, úgy a maghitelintézet a derivatívákat és a kibocsátáskereskedelmi egységeket nem értékesítheti, és mérlegében sem tüntetheti fel.

[…]”

„(1)   Az illetékes hatóság 10. cikk (3) bekezdésében említett határozatát nem sértve A 10. cikk (3) bekezdésében említett határozattal érintett a maghitelintézet – nem pénzügyi ügyfelei, az 5. cikk 19. pontjának második és harmadik francia bekezdésében említett pénzügyi szervezetek, biztosítók és foglalkoztatói nyugellátást biztosító intézmények számára – értékesíthet központi szerződő féllel szembeni elszámolásra alkalmas kamatláb-derivatívákat, devizaderivatívákat, hitelderivatívákat, kibocsátáskereskedelmi derivatívákat és áruderivatívákat, illetve kibocsátáskereskedelmi egységeket is, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)

az értékesítés kizárólagos célja kamatlábkockázat, devizakockázat, hitelkockázat, árukockázat vagy kibocsátáskereskedelmi kockázat fedezete;

b)

a maghitelintézet derivatívákból és kibocsátáskereskedelmi egységekből eredő pozíciós kockázataira vonatkozó szavatolótőke-követelmény nem haladja meg a teljes kockázatitőke-követelménynek a (2) bekezdéssel összhangban felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusban meghatározandó arányát.

Amennyiben a b) pont követelménye nem teljesül, úgy a maghitelintézet a derivatívákat és a kibocsátáskereskedelmi egységeket nem értékesítheti, és mérlegében sem tüntetheti fel.

[…]”

Magyarázat

A javasolt változtatás célja annak egyértelművé tétele, hogy az elkülönítési határozat azonosítani fog valamennyi olyan tevékenységet, amelyet a maghitelintézet továbbra is végezhet.

16. módosítás

19. cikk

Az illetékes hatóságok és az illetékes szanálási hatóságok közötti együttműködés

„(2)   A 9. cikknek megfelelő értékelés elvégzésekor és a maghitelintézetnek bizonyos kereskedési tevékenységektől való, 10. cikk szerinti eltiltásakor az illetékes hatóság figyelembe veszi a folyamatban lévő vagy korábban meglévő, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. és 13a. cikke alapján bármely illetékes szanálási hatóság által elvégzett szanálhatósági értékeléseket.

(3)   Az illetékes hatóság együttműködik az illetékes szanálási hatósággal és azzal kicserél minden, feladatai ellátásához szükségesnek ítélt lényeges információt.

(4)   Az illetékes hatóság biztosítja, hogy az e fejezet alapján hozott intézkedések összhangban legyenek az 1024/2013/EU rendelet 13. cikkének b) pontja, az [egységes szanálási mechanizmusról szóló] rendelet 8. cikkének (9) bekezdése, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. és 13a., 14. és 15. cikke, valamint a 2013/36/EU irányelv 104. cikke alapján hozott intézkedésekkel.”

„(2)   A 9. cikknek megfelelő értékelés elvégzésekor és a maghitelintézetnek bizonyos kereskedési tevékenységektől való, 10. cikk szerinti eltiltásakor az illetékes hatóság figyelembe veszi a folyamatban lévő vagy korábban meglévő, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. és 13a. cikke alapján bármely illetékes szanálási hatóság által elvégzett szanálhatósági értékeléseket.

Az illetékes szanálási hatóság azon megállapítása, hogy a szanálhatóságnak nincsenek jelentős akadályai, önmagában nem tekinthető elegendő jelzésnek arra, hogy indokolatlanok a 10. cikk (3) bekezdésében hivatkozott következtetések.

(3)   Az illetékes hatóság együttműködik az illetékes szanálási hatósággal és azzal kicserél minden, feladatai ellátásához szükségesnek ítélt lényeges információt, beleértve az e rendelet hatálya alá tartozó intézmények felsorolását.

(4)   Az illetékes hatóság biztosítja, hogy az e fejezet alapján hozott intézkedések összhangban összeegyeztethetőek legyenek az 1024/2013/EU rendelet 13. cikkének b) pontja, az [egységes szanálási mechanizmusról szóló] rendelet 8. cikkének (9) bekezdése, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. és 13a., 14. és 15. cikke, valamint a 2013/36/EU irányelv 104. cikke alapján hozott intézkedésekkel.”

Magyarázat

Lásd az e vélemény 5. pontját. Az illetékes hatóságok és az illetékes szanálási hatóságok közötti együttműködésnek biztosítania kell azt, hogy az illetékes szanálási hatóságokat értesítsék azon intézmények felsorolásáról, amelyek a rendelet iránti javaslat szerinti elkülönítési határozat tárgyát képezhetik.

17. módosítás

21. cikk

Eltérés a III. fejezet követelményeitől

„(1)   A Bizottság tagállami kérésre eltérést engedélyezhet e fejezet követelményeitől a 2014. január 29. előtt elfogadott elsődleges nemzeti jogszabály hatályába tartozó, magánszemélyektől és kkv-ktől betéteket gyűjtő hitelintézetek számára, ha a nemzeti jogszabály megfelel az alábbi előírásoknak:

a)

célja az 1. cikkben említett pénzügyi nyomás, illetve csőd és rendszerszintű kockázat elkerülése;

b)

megakadályozza, hogy a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézetek szabályozott tevékenységként befektetésekkel főkötelezettként kereskedjenek és kereskedési céllal eszközöket tartsanak; a nemzeti jogszabály azonban engedélyezhet olyan korlátozott kivételeket, amelyekkel élve a magánszemélyektől és kkv-ktől betéteket gyűjtő hitelintézet – tőkéje, likviditása és finanszírozása prudens kezelése céljából – kockázatmérséklési tevékenységeket végezhet, illetve korlátozott kockázatkezelési szolgáltatásokat nyújthat ügyfeleinek;

c)

biztosítja, hogy amennyiben a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet egy csoport tagja, úgy a hitelintézet el legyen különítve a szabályozott tevékenységként befektetésekkel főkötelezettként kereskedő és kereskedési céllal eszközöket tartó csoporttagoktól, továbbá meghatározza a következőket:

i.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet a többi csoporttagtól függetlenül képes döntéseket hozni;

ii.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet ügyvezető testülete független a többi csoporttagtól és magától a hitelintézettől;

iii.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet saját jogán tőke- és likviditási követelmények alá tartozik;

iv.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet csak a 13. cikk (7) bekezdésében említett feltételekhez hasonló feltételek mellett köthet szerződést vagy ügyletet a többi csoporttaggal.

(2)   A szóban forgó nemzeti jogszabály hatályába tartozó hitelintézet számára eltérést igénylő tagállam eltérési kérelmet nyújt be a Bizottságnak, amelyhez csatolnia kell az eltérési kérelemmel érintett hitelintézetet felügyelő illetékes hatóság kedvező véleményét. A kérelem minden szükséges információt megad a nemzeti jogszabály értékeléséhez és megnevezi az eltéréssel érintett hitelintézeteket. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

A Bizottság az általa az eltérési kérelem értékeléséhez szükségesnek ítélt összes információ rendelkezésre állásától számított egy hónapon belül értesíti a tagállamot arról, hogy elégedett az információkkal.

A Bizottság a második albekezdésben említett értesítés keltétől számított öt hónapon belül, a tervezett határozat indokairól, továbbá e határozatnak az Unió pénzügyi stabilitására és a belső piac működésére gyakorolt potenciális hatásáról az EBH-val folytatott konzultáció után végrehajtási határozatot fogad el, amelyben a nemzeti jogszabályt e fejezettel összeegyeztethetőnek nyilvánítja és megadja az eltérést az (1) bekezdésben említett kérelemben megnevezett hitelintézet számára. Amennyiben a Bizottság a nemzeti jogszabályt összeegyeztethetetlennek kívánja nyilvánítani, és nem kívánja megadni az eltérést, úgy részletesen ismertetnie kell kifogásait és a kérelmező tagállam számára lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az e kifogásokról szóló értesítés keltétől számított egy hónapon belül benyújthassa írásos észrevételeit. A Bizottság a benyújtásra kitűzött határidő lejártát követő három hónapon belül végrehajtási határozatot fogad el az eltérés elfogadásáról vagy elutasításáról.

A nemzeti jogszabály módosítása esetén a tagállam értesíti a Bizottságot a módosításokról. A Bizottság felülvizsgálhatja a harmadik albekezdésben említett végrehajtási határozatot.

Amennyiben az e fejezettel összeegyeztethetőnek nyilvánított nemzeti jogszabály már nem alkalmazandó az e fejezet követelményeitől való eltérésben részesülő hitelintézetre, úgy az adott hitelintézet tekintetében vissza kell vonni az eltérést.

A Bizottság határozatairól értesíti az EBH-t. Az EBH közzéteszi az e cikknek megfelelően eltérésben részesülő hitelintézetek listáját. A listát naprakész állapotban kell tartani.”

(1)   A Bizottság tagállami kérésre eltérést engedélyezhet e fejezet követelményeitől a 2014. január 29. előtt elfogadott elsődleges nemzeti jogszabály hatályába tartozó, magánszemélyektől és kkv-ktől betéteket gyűjtő hitelintézetek számára, ha a nemzeti jogszabály megfelel az alábbi előírásoknak:

a)

célja az 1. cikkben említett pénzügyi nyomás, illetve csőd és rendszerszintű kockázat elkerülése;

b)

megakadályozza, hogy a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézetek szabályozott tevékenységként befektetésekkel főkötelezettként kereskedjenek és kereskedési céllal eszközöket tartsanak; a nemzeti jogszabály azonban engedélyezhet olyan korlátozott kivételeket, amelyekkel élve a magánszemélyektől és kkv-ktől betéteket gyűjtő hitelintézet – tőkéje, likviditása és finanszírozása prudens kezelése céljából – kockázatmérséklési tevékenységeket végezhet, illetve korlátozott kockázatkezelési szolgáltatásokat nyújthat ügyfeleinek;

c)

biztosítja, hogy amennyiben a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet egy csoport tagja, úgy a hitelintézet el legyen különítve a szabályozott tevékenységként befektetésekkel főkötelezettként kereskedő és kereskedési céllal eszközöket tartó csoporttagoktól, továbbá meghatározza a következőket:

i.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet a többi csoporttagtól függetlenül képes döntéseket hozni;

ii.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet ügyvezető testülete független a többi csoporttagtól és magától a hitelintézettől;

iii.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet saját jogán tőke- és likviditási követelmények alá tartozik;

iv.

a magánszemélyektől és kkv-ktől biztosítható betéteket gyűjtő hitelintézet csak a 13. cikk (7) bekezdésében említett feltételekhez hasonló feltételek mellett köthet szerződést vagy ügyletet a többi csoporttaggal.

(2)   A szóban forgó nemzeti jogszabály hatályába tartozó hitelintézet számára eltérést igénylő tagállam eltérési kérelmet nyújt be a Bizottságnak, amelyhez csatolnia kell az eltérési kérelemmel érintett hitelintézetet felügyelő illetékes hatóság kedvező véleményét. A kérelem minden szükséges információt megad a nemzeti jogszabály értékeléséhez és megnevezi az eltéréssel érintett hitelintézeteket. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

A Bizottság az általa az eltérési kérelem értékeléséhez szükségesnek ítélt összes információ rendelkezésre állásától számított egy hónapon belül értesíti a tagállamot arról, hogy elégedett az információkkal.

A Bizottság a második albekezdésben említett értesítés keltétől számított öt hónapon belül, a tervezett határozat indokairól, továbbá e határozatnak az Unió pénzügyi stabilitására és a belső piac működésére gyakorolt potenciális hatásáról az EBH-val folytatott konzultáció után végrehajtási határozatot fogad el, amelyben a nemzeti jogszabályt e fejezettel összeegyeztethetőnek nyilvánítja és megadja az eltérést az (1) bekezdésben említett kérelemben megnevezett hitelintézet számára. Amennyiben a Bizottság a nemzeti jogszabályt összeegyeztethetetlennek kívánja nyilvánítani, és nem kívánja megadni az eltérést, úgy részletesen ismertetnie kell kifogásait és a kérelmező tagállam számára lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az e kifogásokról szóló értesítés keltétől számított egy hónapon belül benyújthassa írásos észrevételeit. A Bizottság a benyújtásra kitűzött határidő lejártát követő három hónapon belül végrehajtási határozatot fogad el az eltérés elfogadásáról vagy elutasításáról.

A nemzeti jogszabály módosítása esetén a tagállam értesíti a Bizottságot a módosításokról. A Bizottság felülvizsgálhatja a harmadik albekezdésben említett végrehajtási határozatot.

Amennyiben az e fejezettel összeegyeztethetőnek nyilvánított nemzeti jogszabály már nem alkalmazandó az e fejezet követelményeitől való eltérésben részesülő hitelintézetre, úgy az adott hitelintézet tekintetében vissza kell vonni az eltérést.

A Bizottság határozatairól értesíti az EBH-t. Az EBH közzéteszi az e cikknek megfelelően eltérésben részesülő hitelintézetek listáját. A listát naprakész állapotban kell tartani.

Magyarázat

Lásd az e vélemény 4. pontját és az 1. módosítás magyarázatát.

18. módosítás

(új) 22. cikk (3a) bekezdés

A küszöbértékek számítására irányadó szabályok

Nincs szöveg.

(3a)   A 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában az előző évben összefonódást megvalósító jogalanyok esetében az összefonódást megelőző két évre vonatkozó küszöbértékek számítása az egyesült jogalanyok egyesített beszámolóján alapul.

Magyarázat

Hitelintézetek olyan összefonódása, például egyesülés esetén, amely azonnal a rendelet iránti javaslat hatálya alá tartozó egyetlen hitelintézetet hoz létre, az összefonódást alkotó hitelintézetek összefonódást megelőző két évben jellemző egyesített számadatait kell értékelni annak megállapítása során, hogy teljesülnek-e a küszöbértékek az új egyetlen jogalany esetében. Lásd továbbá a 7. módosítást.

19. módosítás

22. cikk (4) bekezdés

A küszöbértékek számítására irányadó szabályok

„(4)   Az illetékes hatóság [a pontos dátumot a Kiadóhivatal illeszti be, 12 hónappal a rendelet közzétételét követően]-ig azonosítja a 3. cikk értelmében e rendelet hatályába tartozó hitelintézeteket és csoportokat, és ezekről azonnal értesíti az EBH-t.

Az EBH az illetékes hatóság általi értesítést követően azonnal közzéteszi az első albekezdésben említett listát. A listát naprakész állapotban kell tartani.”

„(4)   Az illetékes hatóság [a pontos dátumot a Kiadóhivatal illeszti be, 12 hónappal a rendelet közzétételét követően]-ig évente azonosítja a 3. cikk értelmében e rendelet hatályába tartozó hitelintézeteket és csoportokat, és ezekről azonnal értesíti az EBH-t.

Az EBH az illetékes hatóság általi értesítést követően azonnal közzéteszi az első albekezdésben említett listát. A listát naprakész állapotban kell tartani.”

Magyarázat

Ez a módosítást azt kívánja biztosítani, hogy a rendelet iránti javaslat hatálya alá tartozó intézmények felsorolása naprakész legyen, mivel az intézmények adatai vagy szerkezete idővel változik.

20. módosítás

28. cikk (4) bekezdés

Közigazgatási szankciók és intézkedések

„(4)   A tagállamok a nemzeti joggal összhangban az (1) bekezdésben említett jogsértések tekintetében hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságoknak legalább a következő közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések alkalmazására:

a)

végzés, amely előírja a jogsértésért felelős személy számára, hogy hagyjon fel a jogellenes magatartással és tartózkodjon annak ismétlésétől;

b)

a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének elvonása, amennyiben meghatározható;

c)

a jogsértésért felelős személyt és a jogsértés jellegét megjelölő nyilvános figyelmeztetés;

d)

az engedély visszavonása vagy felfüggesztése;

e)

a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy ideiglenes eltiltása vezetői funkciók gyakorlásától a 3. cikkben említett jogalanynál;

f)

ismétlődő jogsértés esetén a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy végleges eltiltása vezetői funkciók gyakorlásától a 3. cikkben említett jogalanynál;

g)

a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legalább háromszorosát elérő maximális közigazgatási bírság, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható;

h)

természetes személy esetében legalább 5 000 000 EUR-t, vagy az euróövezeten kívüli tagállamokban a rendelet hatálybalépésének napján érvényes ennek megfelelő összeget kitevő maximális értékű közigazgatási bírság;

i)

jogi személy esetében a vezető testület által jóváhagyott legújabb rendelkezésre álló beszámoló szerinti éves teljes árbevétel legalább 10 %-át kitevő maximális értékű közigazgatási bírság; amennyiben a jogi személy olyan anyavállalat, vagy az anyavállalat olyan leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv szerinti összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, úgy a releváns éves teljes árbevétel a legfelső szintű anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott, legújabb rendelkezésre álló összevont beszámolóban feltüntetett éves teljes árbevétel vagy az adott számviteli szabályozásban ennek megfelelő jövedelemtípus éves összege.

A tagállamok az e bekezdésben említetteket meghaladó szankcionálási hatáskört is biztosíthatnak az illetékes hatóságok számára, illetve az e bekezdésben rögzítettnél szélesebb körű és nagyobb mértékű szankciókat is előírhatnak.”

„(4)   A tagállamok a nemzeti joggal összhangban az (1) bekezdésben említett jogsértések tekintetében hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságoknak legalább a következő közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések alkalmazására:

a)

végzés, amely előírja a jogsértésért felelős személy számára, hogy hagyjon fel a jogellenes magatartással és tartózkodjon annak ismétlésétől;

b)

az illetékes hatóság becslése szerint a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének elvonása, amennyiben meghatározható;

c)

a jogsértésért felelős személyt és a jogsértés jellegét megjelölő nyilvános figyelmeztetés;

d)

az engedély visszavonása vagy felfüggesztése;

e)

a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy ideiglenes eltiltása vezetői funkciók gyakorlásától a 3. cikkben említett jogalanynál;

f)

ismétlődő jogsértés esetén a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy végleges eltiltása vezetői funkciók gyakorlásától a 3. cikkben említett jogalanynál;

g)

közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó haszon összegének legfeljebb kétszereséig, ha a haszon meghatározható;

h)

természetes személy esetében a közigazgatási pénzbírság 5 000 000 EUR-ig terjedő összeg, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, a nemzeti pénznemben az e rendelet hatálybalépésének időpontjában az említett összegnek megfelelő érték;

i)

jogi személy esetén az 575/2013/EU rendelet 316. cikkében foglaltaknak megfelelően az előző üzleti évi összes nettó árbevétel – beleértve a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek bruttó összegét, a részvényekből és egyéb rögzített kamatozású/változó hozamú értékpapírokból származó bevételt, valamint a kapott jutalékokat vagy díjakat – 10 %-áig terjedő közigazgatási pénzbírság.

g)

a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legalább háromszorosát elérő maximális közigazgatási bírság, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható;

h)

természetes személy esetében legalább 5 000 000 EUR-t, vagy az euróövezeten kívüli tagállamokban a rendelet hatálybalépésének napján érvényes ennek megfelelő összeget kitevő maximális értékű közigazgatási bírság;

i)

jogi személy esetében a vezető testület álta l jóváhagyott legújabb rendelkezésre álló beszámoló szerinti éves teljes árbevétel legalább 10 %-át kitevő maximális értékű közigazgatási bírság; amennyiben a jogi személy olyan anyavállalat, vagy az anyavállalat olyan leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv szerinti összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, úgy a releváns éves teljes árbevétel a legfelső szintű anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott, legújabb rendelkezésre álló összevont beszámolóban feltüntetett éves teljes árbevétel vagy az adott számviteli szabályozásban ennek megfelelő jövedelemtípus éves összege.

A tagállamok az e bekezdésben említetteket meghaladó szankcionálási hatáskört is biztosíthatnak az illetékes hatóságok számára, illetve az e bekezdésben rögzítettnél szélesebb körű és nagyobb mértékű szankciókat is előírhatnak.”

Magyarázat

A módosításra annak érdekében kerül sor, hogy a rendelet iránti javaslat pénzbírságainak szintjét hozzáigazítsák a 2013/36/EU irányelvben szereplőkhöz. Lásd az e vélemény 6. pontját.

21. módosítás

(új) 28. cikk (6) bekezdés

Közigazgatási szankciók és intézkedések

Nincs szöveg.

(6)   Az (1) bekezdésben említett jogsértések esetén az EKB illetékes hatóságként kiszabhatja az 1024/2013/EU rendelet 18. cikkében meghatározott szankciókat.

Magyarázat

Lásd az e vélemény 6. pontját.

22. módosítás

29. cikk

A felügyeleti hatáskör gyakorlása és szankciók kiszabása

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések típusának és mértékének meghatározásakor az illetékes hatóságok a körülmények figyelembevételével járjanak el, adott esetben ideértve az alábbiakat:

a)

a jogsértés súlyossága és időtartama;

b)

a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

c)

a jogsértésért felelős személy pénzügyi ereje, olyan tényezők figyelembevételével, mint például jogi személy esetében a teljes árbevétel, vagy természetes személy esetében az éves jövedelem;

d)

a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, amennyiben meghatározható;

e)

a jogsértésért felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, nem sértve az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség összegének elvonása iránti igényt;

f)

a jogsértésért felelős személy korábbi jogsértései;

g)

a jogsértésért felelős személy által az ismétlődés megelőzése érdekében hozott intézkedések;

h)

a jogsértés esetleges rendszerszintű következményei.”

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések típusának és mértékének meghatározásakor az illetékes hatóságok a körülmények figyelembevételével járjanak el, adott esetben ideértve az alábbiakat:

a)

a jogsértés súlyossága és időtartama;

b)

a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

c)

a jogsértésért felelős személy pénzügyi ereje, olyan tényezők figyelembevételével, mint például jogi személy esetében a teljes árbevétel, vagy természetes személy esetében az éves jövedelem;

d)

az illetékes hatóság becslése szerint a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, amennyiben meghatározható;

e)

a jogsértésért felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, nem sértve az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség összegének elvonása iránti igényt;

f)

a jogsértésért felelős személy korábbi jogsértései;

g)

a jogsértésért felelős személy által az ismétlődés megelőzése érdekében hozott intézkedések;

h)

a jogsértés esetleges rendszerszintű következményei.”

Magyarázat

Lásd az e vélemény 6. pontját.

23. módosítás

34. cikk

Felülvizsgálat

„A Bizottság rendszeresen ellenőrzi az e rendeletben megállapított szabályok hatását az 1. cikkben említett célkitűzések és az uniós pénzügyi rendszer egésze tekintetében, aminek során figyelembe veszi a piaci struktúra változását és a rendelet hatályába tartozó jogalanyok fejlődését és tevékenységeit, és megteszi a szükséges javaslatokat. A felülvizsgálat különösen a 3. cikkben említett küszöbértékek alkalmazására, a 6. cikkben előírt tilalom alkalmazására és eredményességére, a 8. cikkben említett tevékenységi körre, továbbá a 9. cikkben meghatározott mutatók alkalmasságára vonatkozik. A Bizottság az illetékes hatóságok véleményét figyelembe véve 2020. január 1-jéig, azt követően pedig rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, többek között a fent említett kérdésekről, és a jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot is csatol.”

„A Bizottság rendszeresen ellenőrzi az e rendeletben megállapított szabályok hatását az 1. cikkben említett célkitűzések és az uniós pénzügyi rendszer egésze tekintetében, aminek során figyelembe veszi a piaci struktúra változását és a rendelet hatályába tartozó jogalanyok fejlődését és tevékenységeit, és megteszi a szükséges javaslatokat. A felülvizsgálat különösen a 3. cikkben említett küszöbértékek megfelelőségére és alkalmazására, a 6. cikkben előírt tilalom alkalmazására és eredményességére, beleértve a tilalom alól az ugyanazon cikkben biztosított mentességeket, a 8. cikkben említett tevékenységi körre, továbbá a 9. cikkben meghatározott mutatók alkalmasságára vonatkozik. A Bizottság az illetékes hatóságok véleményét figyelembe véve 2020. január 1-jéig, azt követően pedig rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, többek között a fent említett kérdésekről, és a jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot is csatol.”

Magyarázat

Lásd az e vélemény 1.2. és 2.3. pontját.


(1)  A szövegben vastag betűvel szedve szerepel az EKB által beillesztésre javasolt új szöveg. A szövegben áthúzott betűvel szedve szerepelnek az EKB által törölni javasolt részek.


Az oldal tetejére