(1)

Az Európai Központi Bank (EKB) a 2157/1999/EK európai központi banki rendeletet (EKB/1999/4) (2) annak érdekében alkalmazta, hogy szankciókat rójon ki a hatáskörébe tartozó különböző területeken, ideértve különösen az Unió monetáris politikájának végrehajtását, a fizetési rendszerek működését és a statisztikai információgyűjtést.

(2)

Az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (3) feljogosítja az EKB-t arra, hogy adminisztratív pénzbírságokat rójon ki az általa felügyelt hitelintézetekre, amennyiben ezek megsértik a közvetlenül alkalmazandó uniós jog valamely követelményét, illetve szankciókat rójon ki az EKB rendeleteiben vagy határozataiban rögzített követelmények megszegése esetén.

(3)

Az EKB elfogadta a 468/2014/EU (EKB/2014/17) európai központi banki rendeletet (4), amely tovább pontosítja az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok és a kijelölt nemzeti hatóságok 1024/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti feladatai ellátását szabályozó eljárásokat. A 468/2014/EU (EKB/2014/17) rendelet a felügyelet körében a közigazgatási szankcióknak az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok általi kirovására irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

(4)

Az EKB felügyeleti feladatainak az 1024/2013/EU rendelet és a 468/2014/EU (EKB/2014/17) rendelet alapján való ellátása során történő szankcionálás következetes rendszerének kialakítása érdekében az EKB elfogadta az EKB/2014/19 ajánlást (5).

(5)

A 2157/1999/EK rendeletben egyértelművé kell tenni, hogy az csak az EKB által a nem felügyeleti vonatkozású központi banki feladatai ellátása során történő közigazgatási szankciók kirovására vonatkozik, míg a 468/2014/EU (EKB/2014/17) rendelet az EKB által a felügyeleti feladatai ellátása során történő szankcionálásra alkalmazandó.

(6)

A 2532/98/EK rendeletben rögzített jogsértési eljárás kezdeményezésére és lefolytatására alkalmazandó eljárási szabályok további pontosítása során az EKB-nak figyelembe kell vennie az előirányzott szankció súlyossági fokát.

(7)

Ezért a 2157/1999/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A szöveg az 1. cikk után a következő új 1a. cikkel egészül ki:

„1a. cikk

Hatály

Ez a rendelet csak az EKB által a nem felügyeleti vonatkozású központi banki feladatai ellátása során kiróható közigazgatási szankciókra alkalmazandó. Nem alkalmazandó az EKB által a felügyeleti feladatai ellátása során kiróható szankciókra.”

(2)

A szöveg az 1a. cikk után a következő új 1b. cikkel egészül ki:

„1b. cikk

Független vizsgálati egység

(1)   Annak eldöntése céljára, hogy jogsértési eljárást kezdeményezzen-e a 2. cikk alapján, és gyakorolja-e a 3. cikkben rögzített hatáskörét, az EKB belső független vizsgálati egységet (a továbbiakban: vizsgálati egység) hoz létre, amely vizsgáló tisztviselőkből áll, akik vizsgálati feladataikat az Igazgatóságtól és a Kormányzótanácstól függetlenül látják el, és az Igazgatóság és a Kormányzótanács tanácskozásain nem vesznek részt.

(2)   Amennyiben az EKB úgy ítéli meg, hogy okkal feltételezhető, hogy egy vagy több jogsértést követnek vagy követtek el, az ügyet az Igazgatóság elé utalja.

(3)   Amennyiben az Igazgatóság úgy ítéli meg, hogy az alkalmazandó szankció meghaladhatja a 10. cikk (1) bekezdésében előírt határt, a 10. cikkben rögzített egyszerűsített eljárás nem alkalmazandó, és az Igazgatóság az ügyet a vizsgálati egység elé utalja. A vizsgálati egység határoz arról, hogy jogsértési eljárást kezdeményez-e.

(4)   A 2–4. cikkben, az 5. cikk (1)–(3) bekezdésében és a 6. cikkben szereplő, az EKB-ra való hivatkozást az EKB vizsgálati egységére, vagy – amennyiben a 10. cikk szerinti egyszerűsített eljárás alkalmazandó – az Igazgatóságra való hivatkozásként kell értelmezni.

(5)   E cikk rendelkezései nem érintik az illetékes nemzeti központi bank arra vonatkozó hatáskörét, hogy e rendelettel összhangban jogsértési eljárást kezdeményezzen és vizsgálatot folytasson le.”

(3)

A 2. cikk (1) bekezdésének a helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Egy bizonyos vállalkozással szemben ugyanazon tényállás alapján csak egy jogsértési eljárás kezdeményezhető. Ennek megfelelően sem az EKB, sem az illetékes nemzeti központi bank nem dönthet jogsértési eljárás kezdeményezéséről, illetve annak mellőzéséről mindaddig, amíg kölcsönösen nem tájékoztatták egymást, illetve nem egyeztettek egymással.”

(4)

A 2. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az EKB vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank megkeresés alapján jogosult segítséget nyújtani egymásnak és együttműködni egymással a jogsértési eljárás lefolytatásában, különös tekintettel a tárgyhoz tartozónak ítélt információk átadására.”

(5)

A szöveg a 7. cikk után a következő új 7a. cikkel egészül ki:

„7a. cikk

Javaslat benyújtása az Igazgatósághoz

(1)   Ha a vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank a jogsértési eljárás befejezése után úgy ítéli meg, hogy szankciót kell kiróni az érintett vállalkozásra, javaslatot nyújt be az Igazgatósághoz, amelyben megállapítja, hogy az érintett vállalkozás jogsértést követett el, és meghatározza a kiróható szankció összegét.

(2)   A vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank a javaslatát csak olyan tényekre és kifogásokra alapozza, amelyek vonatkozásában az érintett vállalkozásnak lehetősége volt észrevételek megtételére.

(3)   Ha az Igazgatóság úgy ítéli meg, hogy a vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank által benyújtott ügyirat hiányos, indokolt hiánypótlási kérelem kíséretében visszaküldheti az ügyiratot a vizsgálati egységhez vagy az illetékes nemzeti központi bankhoz.

(4)   Ha az Igazgatóság a teljes ügyirat alapján egyetért a vizsgálati egységnek vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi banknak az érintett vállalkozásra szankció kirovására irányuló javaslatával, úgy a vizsgálati egység vagy az illetékes nemzeti központi bank által benyújtott javaslattal összhangban álló határozatot hoz.

(5)   Ha az Igazgatóság a teljes ügyirat alapján úgy ítéli meg, hogy a vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank javaslatában ismertetett tényállás nem jelent elegendő bizonyítékot a jogsértésre vonatkozóan, az Igazgatóság az ügyet lezáró határozatot hozhat.

(6)   Ha az Igazgatóság a teljes ügyirat alapján egyetért a vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank javaslatában szereplő azon megállapítással, hogy az érintett vállalkozás jogsértést követett el, de nem ért egyet a javasolt szankcióval, határozatot hoz, amelyben meghatározza az általa helyénvalónak tekintett szankciót.

(7)   Ha az Igazgatóság a teljes ügyirat alapján nem ért egyet a vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank javaslatával, de megállapítja, hogy az érintett vállalkozás egy másik jogsértést követett el vagy a vizsgálati egység vagy adott esetben az illetékes nemzeti központi bank javaslata más tényálláson alapul, írásban értesíti az érintett vállalkozást megállapításairól és az érintett vállalkozással szemben felhozott kifogásokról.

(8)   Az Igazgatóság határozatot hoz, amelyben megállapítja, hogy az érintett vállalkozás elkövette-e a jogsértést és meghatározza az esetlegesen kirovandó szankciót. Az Igazgatóság által hozott határozat csak olyan tényekre és kifogásokra alapítható, amelyek vonatkozásában az érintett vállalkozásnak lehetősége volt észrevételek megtételére.”