25.10.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/16

(1)

A Szerződés és az Alapokmány az euro-bankjegyek kibocsátásával az Európai Központi Bankot („EKB”) és az EKB felhatalmazásával az eltéréssel nem rendelkező tagállamok nemzeti központi bankjait („NKB-k”) bízta meg.

(2)

E feladat részét képezi a forgalomban lévő euro-bankjegyek integritásának és védelmének biztosítása, illetve beleértetten az euro-bankjegyekbe vetett lakossági bizalom megőrzése.

(3)

Az euro-rendszer feltételrendszere a hitelintézetek és a készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó más szervezetek számára a hamisítványok felismerésére és a valódi bankjegyek forgalomképesség szerinti válogatására (1) (a továbbiakban: a feltételrendszer) létrehozza az euro-övezeten belül a bankjegy-visszaforgatásra vonatkozó harmonizált előírásokat és eljárásokat. Különösen, ha a valódisági és forgalomképességi vizsgálatot bankjegyvizsgáló berendezések segítségével kell elvégezni, csak a valamely NKB által sikeresen bevizsgált berendezések használhatók fel a visszaforgatandó bankjegyek ellenőrzésének elvégzésére. Ebben az összefüggésben az NKB-k a gyártók részére lehetővé teszik a bankjegyvizsgáló berendezéseknek az euro-rendszerben mindenütt érvényes közös bevizsgálását, amelyhez többek között az euro-hamisítványok válogatott osztályait tartalmazó általános vizsgálati csomagokat használnak fel. Az ilyen bevizsgálások ezért szükségessé teszik azonos osztályba tartozó bankjegyhamisítványok rendelkezésre állását – mind a közös vizsgálati csomagok kezdeti létrehozásához, mind pedig azok újrafeltöltéséhez – és ennélfogva az ilyen bankjegyeknek az Európai Unión belül az NKB-k közötti rendszeres kicserélését és szállítását.

(4)

Az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló, 2001. június 28-i 1338/2001/EK tanácsi rendelet (2) 4. cikkének (2) bekezdése kötelezi az illetékes nemzeti hatóságokat arra, hogy késedelem nélkül lássák el a nemzeti elemző központokat (NAC-ok) a hamisgyanús bankjegytípusok minden fajtájának elemzésre és azonosításra bekért, szükséges számú példányával. A NAC-ok ezen túlmenően kötelesek az EKB-nak megküldeni az EKB-kritériumoknak megfelelő összes új, hamisgyanús bankjegytípust elemzési és azonosítási célokra.

(5)

Az illetékes nemzeti hatóságokra és a NAC-okra a 1338/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében rótt kötelezettségeket a nemzeti büntető jogszabályok sérelme nélkül kell alkalmazni. E szervek különösen nem akadályozhatják meg azt, hogy a hamisgyanús bankjegyeket büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználják vagy visszatartsák. Számos tagállamban ez jelentősen gátolja a bankjegyhamisítványok rendelkezésre állását a NAC-ok és a nem NAC NKB-k számára.

(6)

A készpénzkezelő berendezések használata, azok bevizsgálása és folyamatos fejlesztése a bankjegyhamisítványok felfedését elősegítő eszközök, és így hozzájárulnak az euro-bankjegyek olyan módon történő forgalomba hozatalához, hogy az védelmet nyújtson a hamisítás ellen.

(7)

Ezért alapvető fontosságú, hogy megengedett legyen a bankjegyhamisítványoknak a NAC-ok és a nem NAC NKB-k által a feltételrendszer céljaira történő szállítása, egyidejűleg kellően figyelembe véve a folyamatban lévő büntetőeljárásokat.

(8)

A Szerződés 10. cikke megköveteli, hogy a tagállamok – beleértve a rendőrségi és igazságszolgáltatási hatóságokat is – tegyenek meg minden szükséges intézkedést a közösségi jog hatékonyságának biztosítására.

(9)

A közösségi jog fontos eleme az euro hatékony védelme a hamisítás ellen. A hamisítás megelőzését célzó erőfeszítések terhelik mind a Közösséget, az egységes valuta tekintetében fennálló hatásköre alapján, mind pedig a tagállamokat, a büntetőjog terén és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó politikák terén fennálló hatáskörük alapján.

(10)

Általában a büntetőjog és a büntetőeljárás-jogi szabályok nem tartoznak a Közösség hatáskörébe, ha az a közösségi jog hatékonyságának biztosításához nem szükséges. Minden egyéb esetben kérni lehet intézkedések elfogadását, az Európai Unióról szóló szerződés büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésről szóló VI. címe szerint.

(11)

Az Európai Unióról szóló szerződés 29. cikke előírja, hogy az EU célja, hogy a polgárok számára magas szintű biztonságot nyújtson egy olyan térségben, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul, többek között a tagállamok közös fellépésének elérésével, a tagállamokban a büntetőjogi szabályok közelítése révén.

(12)

Az euro-rendszer forgalomban lévő euro-bankjegyek integritásának és védelmének biztosítására vonatkozó feladata megköveteli ajánlások kialakítását egyes szakpolitikai célkitűzésekről, egyidejűleg meghagyva az EU-nak és a nemzeti hatóságoknak az ilyen célkitűzések figyelembevételét és azok végrehajtására megfelelő intézkedések elfogadását,

(1)

Az Európai Bizottságnak meg kell fontolnia javaslat tételét a NAC-ok és a nem NAC NKB-k hatáskörének kiterjesztésére, hogy azok visszatarthassák a bankjegyhamisítványok azonosított és megvizsgált példányait, és kérhessék az ilyen bankjegyeknek az EU-n belül a feltételrendszer céljaira történő szállítását. Különösen módosítani kell a 1338/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdését és ennek megfelelően el kell hagyni a 4. cikk (3) bekezdését. Ez utóbbi bekezdést legalább annyiban módosítani kell, hogy a 4. cikk (2) bekezdésének teljes körű alkalmazását ne akadályozza meg a bankjegyhamisítványok büntetőeljárásban bizonyítékként történő felhasználása vagy visszatartása, kivéve, ha ennek alkalmazása lehetetlen, figyelembe véve az elkobzott hamisítványok mennyiségét és fajtáját.

(2)

Míg a 1338/2001/EK rendelet módosítása elengedhetetlen a hamisítványok szállításának a feltételrendszer céljaira történő lehetővé tétele, valamint a hamisítványok nemzeti hatóságok általi kiadása érdekében, meg lehet vizsgálni annak mértékét, amennyire a Szerződés VI. címe alapján történő közös fellépés ebben a vonatkozásban segíthet. Pontosabban, meg lehet fontolni az EU-Szerződés 31. cikke (1) bekezdése e) pontjának alkalmazhatóságát, mivel az elkobzott hamisítványokat bizonyítékként használják a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok előtt folyamatban lévő büntetőeljárásokban. A tagállamoknak különösen biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak jogainak sérelme nélkül a NAC-ok és a nem NAC NKB-k személyzete jogszerűen szállíthassa és visszatarthassa az elkobzott hamisítványok valamely mennyiségét a feltételrendszer céljaira, azzal a feltétellel, hogy kérésre haladéktalanul visszaszolgáltatják azokat a büntetőeljárási és igazságszolgáltatási hatóságoknak.

(3)

A fenti intézkedések elfogadásától függetlenül előfordulhat, hogy a tagállamoknak módosítaniuk kell nemzeti jogszabályaikat annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az elkobzott bankjegyhamisítványoknak a feltételrendszer céljaira történő visszatartását és szállítását. A tagállamoknak különösen meg kell fontolniuk azon nemzeti jogszabályaik eltörlését, amelyek előírják, hogy az elkobzott bankjegyhamisítványoknak mindenkor a bíróság irattárában kell lenniük, azokat meg kell semmisíteni, azok kizárólag csak a rendőrségnek adhatók át és azoknak nemzeti felségterületen kell maradniuk.

(4)

A fenti rendelkezések elfogadásától függetlenül a tagállamoknak meg kell fontolniuk olyan gyakorlati megállapodások szorgalmazását és támogatását NKB-jukkal, amelyek révén ez utóbbiak rendelkezésére bocsátják a bankjegyhamisítványokat a feltételrendszer céljaira, és azok kicserélhetővé válnak az NKB-k között, potenciálisan a büntetőeljárási vagy igazságszolgáltatási hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlásán keresztül.